Novella

Búcsú

Egyetlen meggondolatlan szó, ami csak úgy kicsúszott a szánkon is elég ahhoz, hogy minden tönkre menjen.   Néha olyat vágunk egymás fejéhez, amit nem gondolunk komolyan. Olyankor nem tudunk tisztán gondolkodni, elönt minket a méreg, és idegességünkben meggondolatlanul cselekszünk. Így [… Tovább]

Vers

Csöndes szerelem

    Csöndes szerelem hullámzik beteg szívemben: megnyugtat a remény. Áll az idő. Fehér békével szórja be álmunk, kék ragyogással kezdődik a nap. Ketten vagyunk. Te vagy a remény- a teljes élet: beteg szívemben szerelemmel őrizlek téged.      

Vers

Szeptember

Szomorkás kedvű, sárga ujjú hónap, függönyt ereszt a nyári dáridónak, az arca izzad, a tenyere szárad, és kinyitogatja az iskolákat, a tekintete meleg-rozsdabarna, a szőlőlevet szűz borrá csavarja, és körbejárogatva kedve támad, leédesíteni a gyümölcsfákat, a telt asztaltól szinte visszahőköl, [… Tovább]

Vers

Nyár végi merengés

Pethes Máriának Sárguló falevél ereszkedett vállamra,suttyomban ősz settenkedett nyárunkba.Óvakodva, miként kóbor macska cserkelporban fürdő verebek önfeledt csapatára.Bár enyhébbek a hajnalok, délután mégizzik a lég, amint indul hazafelézsibongva az izzadtságszagú tömeg.Augusztus végén egy padon merengvevetek számot nyarammal, szomorúanlátva, nem váltottam meg [… Tovább]

Vers

Mintha még

    Mintha már álmodtam volna errőla konok szívsajdító csendről,mikor sarkokba bújnak el a fények,s szűkölve reped szét a lélek. Mintha a magány sárrá lennelepelként húzódva szememre,majd lassan befolyna szívembe.Megmentőm mondd, ugyan ki lenne? Később kegyesen elringat az éjfél.Lelkem siklik [… Tovább]

Kisregény

Meggyötört emberek 9.

  John egyedüli jelentkezőként maradt. Egy hathónapos átképzés után kapta meg a munkát. Az első pár hónapban rájött, hogy sokáig ezt nem fogja tudni végezni. Először is idegileg teljesen labilissá vált. Egy olyan félelemérzés uralkodott el rajta, hogy pszichológushoz kellett [… Tovább]

Vers

Öröklét s feltámadás

    Áldást osztani megsüvegelt főknek,-pár szó, lelki vigasz, néma kézjel-megváltás, kegy, kevesek közt többnek,hogy hidd, az öröklétig így érsz el. De megosztani féltérdre rogyottanutolsó leheletedet mással,kiben a lét pislákolva lobban,az már felér a Feltámadással.          

Vers

Talán ahonnan…

      Angyalokkal én nem kacérkodom, kényes, kongó nyűg nekem minek? Hulló csillag ugye nem veszed zokon, de porcelán tested még izzón is rideg.   Rivaldában fürdő ágyatlan ágyasok, Porschen könyökölő lelketlen bájak; nincs kulcsotok hozzám. Zavaros vágyatok hamis [… Tovább]

Vers

Lélekszálon

  Zörgő fényben állok, ömlött csillagodtól boldogan, hosszú-hosszú utamon, melléd bukdácsoltam. Akárhová érek, nélküled nem vagyok, csukott szemmel bámulnak a hűtlen angyalok. Gyémántfagyban,  -mint évmilliárdok hótiszta lehelete- pillanatom lettél, önmagamban kerestelek, aztán mindenkinél… * Befalazottam vagy tollkönnyű táplálék, örök és [… Tovább]

Vers

Ruszli csupán

    Ványadt szöcske huppantölembe. térdemnél megült. Megbámult sárga villamost és piros trolit,meg a másik padonücsörgő sápadt prolit,ki némán időzött, egy sörrel öblítve a hétvégi munka porát. Korábban jobb jövőt remélt, de néki sem jutott.Belesavanyodott a mába, mint ecetes hagymábaholmi [… Tovább]

Vers

merre

    merre tart Európa merre menekülhet ha torkát szorongatják világgá menekültek ha innen mennünk kell ki fogad be minket ki adja nekünk ágyát asztalához ki ültet és ott ki áll majd mellénk ha verni kezdjük az asztalt ki ölel [… Tovább]

Vers

Amikor csak látlak téged

Amikor csak látlak téged, Kinyílik szívem kapuja, Átadom neked a kulcsát, Nem engedek be mást soha.   Amikor csak hallak téged, Elcsöndesül minden zúgás, Sokszor túl zajos a világ, Benne hangod a megnyugvás.   Amikor az illatod hív, Szeretek szállni [… Tovább]

Mese

A kis Kékbusz kalandjai – 3.

A rejtélyes tanya, ami nem is tanya   A kis Kékbusz ajtaja kinyílt, a gyerekeket mosolygó kedves nénik és bácsik fogadták, és bekísérték egy szép nagy terembe. Ott köszöntötték őket. Ki-ki elrendezte a dolgát, mindenki kezet mosott, iparkodtak, mert megterített [… Tovább]

Vers

Vers a vershez

      Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre, vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra. Mindenható infúzió. Ne kelts zajt,  felszínes mámort megrészegült szépség. Csapodár se légy, se magadra szabott üres cafrang. Csipkék, rojtok dús dísze ne fedje alakod, kimódolt formád, [… Tovább]

Paródia

Légypapír

  Mennyi haver, és le se akarnak onnan jönni. Rendkívül ínycsiklandó az illat. Meggyőztek, már megyek is! Repülök! Csak tudnám, miért ilyen elváltoztatósan teszem? Egy keveset egy irányba, majd gyorsan le, de kiszámíthatatlanul balra, majd jobbra fel, aztán előre, hátra. [… Tovább]

Vers

Arcok által

  Az agy alapja emléktelen.Megtapasztalt fénytöredékekszáguldoznak dióbél-tükrein.Montázsváltozatok.Arcok keverednek a létbőlidomított ragyogásban.Minden változás fejlesztés.Gyerekek arca jövő-titok.Mosolyt fakasztó, mindig                   más érzések szövik.                       Változó képet fest a kedves arc-öröme,harag-játszó szigora.Öregekráncbarázdás arcán a megtapasztaláslövészárkai.Idő összehullámzó játékaa test partjain.Túlértettségnevet a szavakon.Semmi sem az, aminek látszik,                   valónkból ered a [… Tovább]

Vers

Kenyeret tépnek

Kenyeret dagaszt a csend, lekaszált gabonák fájnak, idegen fekete rongyok csúf madárijesztői a tájnak. Vért izzad lassan a tábla, asszonyok ölében Isten, lecseppent alvadó képmás, megjelenik az emlékeinkben. Szivárgó erekben ébredés, kenyeret tépnek rút fogsorok, még éhét oltja a világ, [… Tovább]

Vers

Boszorkányszombat

szikrát hánynak az égre ihletcsillagok lobogó illaton megtapad az éhe  enyhe füstszag leplez üveges hagymát míg illeg tisza tükrén  a partok szépe   szeme fésül így vizslat festi magát  puszta rímek botlanak a kókadt fűcsomókba lány és a sás lábát [… Tovább]

Vers

Lukas lélekkel

Hajnal Évának Kiszakadt szita lett lelkem.Nem marad meg benne jó szó, új gondolat és érzelem. Átfolyik most rajta minden, piszkos nyomokkal hintve be. Hiába remélek gyógyírt.Szitakötő nem jár erre.Máshol szitál az eső is,rongyos lelkem nem  mossa át s a mindent [… Tovább]

Vers

Reggeli Balaton

Alszik a táj, fölkavarva, foszlik a zöld, vízre varrva, valahol az ősz már készül, itt merít a menedékből, sárga keze betakargat, meleg ölet, hűs nyugalmat, s új nász neszez, csobban-lobban, a szerelmes Balatonban.