Vers

Víg ritmus

Toppant botomnak nem nő szárnya, beakadtam a változásba, az idő szétesik gerezdre, egy minden reggel, nappal, este, s a kerek semmit újra vágom a félig virradt éjszakákon, végighasgatom éveimre, de mind túlérett, mint a dinnye, már ikrásodott édességem, de öröm [… Tovább]

Vers

A megkeresztelt

Ment a vízhez. Sáron rózsája éledt szelíd lába nyomára.       Ment a vízhez. Sáron rózsája éledt szelíd lába nyomára. Amerre járt, kis portölcsérek keveregtek – testben a lélek.   A Jordánnál már János várta, rögeszmét ápolt dacos tudása. [… Tovább]

Vers

Őszi dallam

    csalánzöldes dallam az ősz keringőre hív álmatagon szívlekvárt főz magányharcot vív szerepeket nem osztogat senkinek se már hervadt mosollyal fosztogat fuvallata száll          

Karcolat

Már nem kell más…

(1. variáció) Már nem fáj, mi régen fájdalmat jelentett Már nem boldogít, mi régen mosolyt csalt az arcomra Már nem kell, amiért régen oly keményen harcoltam Már nem kell más, csak te szerelmem, édes egyetlenem!   (2. variáció) Már nem [… Tovább]

Karcolat

Az óra

Az óra csak kattog és kattog Soha meg nem áll S mikor beköszönt halálunk órája A mutató akkor is jár Egy pillanat alatt elhalad felettünk Életünket a feledés sötét világába taszítva Ahonnan szabadulni lehetetlenség S a zár végérvényesen bezáródik a [… Tovább]

Vers

A kút (Fountain)

  „Sodrában a szörnyű malomnak” * Nehéz verset írni   Manneken Pis előtt Duchamp-i Eszme-piszoár   Milliók befogadásáról Nem lesz népszavazás   Isten gyertyáján Bérgyilkos szelektől Inog a láng ____________________   * Babits Mihály: Húsvét előtt

Vers

Megtisztulásomkor

Amikor az Isten izen, Felmegyek a magas égre, Komor fellegeken járva, Csillagról-csillagra lépve.   Viszek kaszát, fenőkövet, Mint akinek sok a dolga, Tarisznyámba lesz egy kenyér, Hagyma, pálinka, szalonna.   Kiállva az égpartjára, Levágom bűneim gazát, Csak a virágaim hagyom, [… Tovább]

Novella

Egy apáca tragikus szerelme

Kedves Rebeka, kicsit belejavítottam, kérlek, nézd át, javítsd – és várom vissza…   Gyönyörű napfényes tavaszi délután volt. Az aranyló sugarak átsütöttek a virágba borult fák ágai és levelei között megszínezve a parkot, az égkékje(mivel nem a színárnyalatról van szó, [… Tovább]

Vers

Vers a vershez

Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre,vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra.Mindenható infúzió. Ne kelts zajt, felszínes mámort megrészegült szépség.Csapodár se légy, se magadra szabottüres cafrang. Csipkék, rojtok dús díszene fedje alakod, kimódolt formád,de irgalmat se ismerj igazságosNagy Úr. Ne hódolni akarj értünk.Hódítani, [… Tovább]

Karcolat

Zárójelentés

  Anamnézis: A betegtől érdemi anamnézis nem nyerhető, ittassága miatt már számtalan alkalommal detoxikáltuk. További osztályos neurológiai kezelést nem ítéltem szükségesnek, viszont a beteg nyugtalan, agresszív, irányíthatatlan volt az alkalmazott medicatio ellenére, így a beteget átvittük a Pszichiátriai Klinikára, nem [… Tovább]

Novella

Kánya Karcsi szerencséje

Illusztráció: Takács Zoltán   Kánya Karcsi reggelente Pestre vonatozott a brigádjával, s fájront után is együtt zötykölődtek vissza a faluba. A munkafegyelemhez szokott társaság ebédszünetben is testületileg vonult a kocsmába egy-két pofa sörre. Kellett is a frissítő, mert nehéz volt [… Tovább]

Vers

Haragvó

Már fönnakadt a szégyen a határkerítésen, vak rémületet font át, késéles drótból fonták, eszelős szenvedélyünk, és tehetetlenségünk is beszorult a résbe, így nem is vettük észre, hogy mi épült magától a kukoricaszárból.  

Vers

Álmomban…

Néha fehér galamb vagyok, a szabadság szárnyaival szelem a szűzies eget.   Olykor Isten is velem van, s együtt ringunk a fényekben, amivel a Nap körbe hint.   Éjjelente pihengetek öreg fenyő havas ágán, s együtt alszunk a világgal.

Vers

Tíz

Kint felejtett éjszakák nyüszítenek az ajtó előtt, fáradt hangok verdesik hétköznapi szárnyaikat a nyári fákon, feküdj mellém… Szerelem. Tíz lakattal zártam az ajtót. Visszük egymást kéz a kézben, mezítelen… Arcod arcom, szemed tükröm. Én Istenem. Te Istened. Ki mondja meg, [… Tovább]

Vers

Szerelem

Szóljon ma erről a szív, míg kenyeret szel a kéz, vajba mártózik a kés. Míg lobog a víz, duruzsolása hozzám beszélő ajkad, törtzöld jázmin ficánkol, úgy lóg zsinóron, bennem rajtam kívül: teámból ki-be száll a halál, miközben fátyolosan hull le [… Tovább]

Vers

Csapdába ejtett pillanatok

Tankák 1.   Nádszálak falán átbújt nap fénye vibrál a tavon. Őszi ajándék. Békaszerelem virgonc fiát balin kergeti. 2. Megroggyant tetőkerekeskutat bújtat,Emészti múltját.Mélyén őszi falevél, törött korsó jól megfér. 3. Vadregényes táj.Párálló folyón játszika nap selymes fénye.Vízitök lapuk alattapró küszök [… Tovább]

Vers

Ideje van…

Ideje van a reggelnek, az ébredő új reménynek, a tisztességes munkának, ím szívből jövő hálának.   Ideje van az Istennek, az imára kulcsolt kéznek, friss kenyérnek, bő áldásnak, új életnek, majd halálnak.   Fehérnek és feketének, a szivárvány száz színének, [… Tovább]

Kisregény

A titok (tizenharmadik rész)

Előzmény: Bánfi volt felesége pénzt kér a hadnagytól, aki megtagadja. Léna a tükörben megnézi a nyakán tévő sebhelyet, amit magas nyakú blúzzal takar el, felidézi a meggyalázását és megalázását. A zászlósnő megjelenik az átírt jegyzőkönyvvel, de a doktornő ebben a [… Tovább]

Vers

Felfegyverzett diliház

(Parafrázis Denise Levertov Titkos ünnep; Szeptember holdja c. versére*)   Démoni a bagolyhuhogás A színlelés Újraoltási bizonyítvány nélkül Törhet át most Mindenütt   S hogy ügynök-e Vagy hogy van-e A Föld szerelvényre Érvényes helyjegye – Nem kérdezik   Ha minden [… Tovább]

Vers

Borotvaszélben

    Uram, úgy elhevernék réteden, mert sikolyra fent kés az életem, elég a stigma, nincs hely a bal karon, ujjam végigszalad a sok varraton, – száz halálom fakó fogsorán – s borzol buta dallamot, e vére-buggyant zongorán.   Én [… Tovább]

Vers

Hol van a határ?

      Mindegy, mit gondolok, főleg, mert ára nincs – csak áradása volna. Sajnálok, sírok s néha úgy forrongok mégis, mint a vad. Már nem tudom, az vagyok-e, aki voltam, és képem sincs még arról, majd mivé leszek, de [… Tovább]

Fordítás

Hoff Karl: Tegnap

Hoff Karl  Évgyűrűk.     Tegnap               Koosán Ildikó fordítása   alig hogy április megtelt rügyekkel, tegnap volt, csak tegnap: alig hogy összehúzta fényfüggönyét a nyár, tegnap, épp tegnap: alig szórta be szeptember aranyszíneivel az erdőt, gyűjtött október bogyót, [… Tovább]

Humor

Az ősi jel

Garatra hull az ősi jel… Ahol a resti holdra száll, lipántos csirke álldogál. Garatra hull az ősi jel, részegen nyög és mégse nyel.   Liftezik fel, le, gyűl a nyál, tódul, amit a séf ajánl, hatodra oszlik szét a lép, [… Tovább]

Novella

Az utolsó Facebook üzenet

A halál közelsége mindenkit megváltoztat. Olyan dolgokra késztet, melyektől eddig rettegtünk és elnyomtuk magunkban. De miért halálunk órájában szánjuk rá magunkat, miért nem akkor, amikor még minden rendben volt?     Mi is a halál? Valaminek a vége, egy óriási [… Tovább]

Vers

A Ság hegyen

néha a lábam alá aprózza magát a bazalt lépcső fut lihegőn föl a csúcsig fák koronája fölé emlékmű magasul óvni a bámész hegykutatót intő tábla pirul derekán itt a tekintet a mélybe alél megdöbben a szem balról kő-katlan menedékbe igyekszik [… Tovább]

Vers

Sámson és Delila

Mindennek Elrendelt ideje van   A gyűlölet most Erősebb mint az állat   Míg régi nótákat Énekelünk   Az aktivisták Szorosabbra vonják a kört     S mi elébe megyünk A halálnak

Vers

Őszi

… A lábam alattmárványszagú minden őszi alkonyat,megszámláloma lehulló faleveleket,őrzik hangtalan emlékeim.Ha a szenvedést lelkem elrejti,szívem szaporábban ver,megsimogat majd az Isten,csak a harangok némulnának már el…

Novella

A Játékos

  Fülsértő csörömpölés vágja el a teremben gyülekező és helyüket kereső emberek zsongását. A zajt okozó pincérfiú fülig vörösödve kíséri végig az ingadozó tálcáján egymásnak ütődő, majd egyensúlyukat vesztett, tehetetlenül zuhanó boros poharak útját. Miután mindkét kezére szüksége van, hogy [… Tovább]