Ecsedi Éva :

Fénytelen lények
árnyéktalan évek
forog pörög
új éjfélt ütök
„édengarázs”
benne van a varázs

 

 

Fénytelen lények
árnyéktalan évek
forog pörög
új éjfélt ütök
"édengarázs" 
benne van a varázs
álmodok vegytiszta
világot 
túlcsorduló könnyeimen
keresztűl úsznak sötét
gondolatszilánkok
hová vezet őrült életképzete
teremtésemnek
túl pörögött imamalom
túl a csúcson a hatalom
remegő kézzel simítok
részeg ribancot
nyúlós izzadság lepte 
éjjeli lepke
lázálom gyötör
körülöttem kör
tánc és gyönyör
sokat kell tanulnom
bár agyam fáradt
nincs senki 
senki aki megvesse az ágyat
ágy sincs már 
eltűntek mind
tiszta vánkosom mocsok lepi
benne aludt a hódító
bódító illatával 
hazug imáival  
körbefon csábít
ha hagyom magam
és elámít
elvesztem... 
bár ez már nem számít

2015. 08. 22.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.28. @ 11:37 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."