Régóta rab vagyok,ketrecem magam előtt tolva ballagok,mert minden délben pár perc séta jár,csak akkor, ha itt a nyár,hogy a Nap rongyosra tépje vállam. Álmomban álmodban jártam,szép és fiatal voltál,alkony-vörös a hajad,és nem hiányzott a római hatosmeg a többi fogad, [… Tovább]
Véznácska hold sarlója kandikál ki vérszínűfelhő-álarca mögülmíg a bársonyos éjszilfákat ölel a láponsatnya sakál baktat sántán oldalazvakedveszegetten gyomra s hite kiürültmár emlék csupán az a vézna báránytetemmely mellett kaffogó kóbor kutyafalkategnap tépte megpárja hűtlenül egy mezőőrrel kerekezett eltompa szőre [… Tovább]
Egyszer vágtat az idő velem, hátán ifjodik az életem. Máskor a gyeplőt visszafogom, kissé riaszt a bölcs hegyorom. Emlék tornyosul tettek elé. Másként lehetne hetven felé? Titkon kergetem perceimet. Lassú hónapon óra-nyereg. Zöldben üdít e kis ügetés, délibábjáték, létigenlés. [… Tovább]
Megtépett ruháid Rajtam vasald ki Tested lüktetőn Horzsolja testem Étkeid ízével Csábítón a szádMikor éhezem Engem etessen Ne hagyj térdre hullniSistergő csendben Ha elárultak Ott is szólj értemKorbácsold fel szívem Utolsó vérig S add át magadat A mindenségnek Ez kell mindkettönknekA vágy kísértsen Ne puszta részvétNem kérek ebbőlÖnfeláldozások Nélkül higgy bennemMielőtt kisiklanálÜres [… Tovább]
Nézem a teret, a hintát,anyám szívének meghasadását,a hófehér krizantémokat arca helyén,ahogy elszállnak álmainka semmi ezüstködén.Fodros ruhás angyalok hívnak,gyere…Milyen hatalmas a halál játszótere,s míg térdei közül el nem enged az utolsó törvény,csak ringatózunk fekete libegőjén,anyám és én.
