A morzsolódó lángévek
fürtjeit hozta,
ostoba időm ördöglakatját,
képzelgések karoltak magamba,
önnönömet léptem át.
*
Magányban feketült ingovány a lélek,
hamuesőtől fedett sziklaorma,
csak érints, és újra élek,
tenyered tedd a homlokomra!
Legutóbbi módosítás: 2015.07.11. @ 18:40 :: Serfőző Attila
