Vers

kilenc

    Feslik az alkony az éjzuhogásban, összegyűrt felhőkön elsimul a távol. Bordánk alatt fércnyi pillanatok, halkuló lobogások. Fészkünket keressük a tengernyi égen. Szemben az árral, kapaszkodva madarak lehullt tollaiba, együtt sodródunk hajnali kikötők álmos partjaira. Mai is könnyű vagy [… Tovább]

Kisregény

A titok (ötödik rész)

Előzmények: Laci az édesanyját vallatóra fogja, miért nem tettek semmit a gyermek Réka érdekében. Anyja megkéri, ne keressen életének megrontójaként mumusokat, majd mosogatás közben elmondja, a lány a falatozóban dolgozik. Laci odarohan… próbálnak beszélgetni, de egy akadékoskodó vendég miatt elköszönnek, [… Tovább]

Vers

Fecske eset(t)

Ej, te csöppnyi fecske, te! Hogy kerülsz a földre le? Míg a tested itt lapul, fent köröz mamád vadul.   Várja, hogy magasba szállj, s fészketekre rátalálj. Nagy veszélyben életed, les reád a végzeted!   Csacska macska nem botor – [… Tovább]

Vers

– dédelgető –

    Az év dédelget minden hónapot,fák koronája az apró fészkeket,szivárványt dajkálnak színéhes tavak,s az ajkak dédelgetésétől születnekszebbnél-szebb szavak.     Anyák dajkálják gyermekeiket,magas hegyek csak zugnyi völgyüket,és míg a naplemente eldajkálja itt a réteket, már esküszöm; a Föld a [… Tovább]

vegyes

Lázadó papucs

Hol volt, hol nem volt, Nekeresd falván, de annak is a legvégén, élt egy anyóka kicsinyke házában. Olyan csöppnyi ház volt, hogy, aki elment mellette, észre sem vette, hanem azt hitte, hogy egy óriási lapulevél alá épített szedett-vedett tákolmányt lát. [… Tovább]

Vers

Siena

Siena /útleírás/   Cathedrale  della Vergina Assunta /Szűz Mária mennybemenetele katedrális/                                                                           Koosán Ildikó   E dóm nem csupán egy a sok közül: dísz, pompa, művészet felsőfokon! szépségsúlya már – már a földre nyom, érzelem, értelem viharzik belül a [… Tovább]

Vers

Inszomnia

. Zizeg az éjszaka, sustorog a tudat.Falnak támasztva ketyeg az ébrenlét,hálóval szövi be aszott arcodat.Ébren vagy? Ébren vagy! Élsz-e még? Apróhangyákként nyüzsögnek a gondolatok,nem vész el egyetlen foszlány sem.Ablak előtt állsz, mint letámasztott fagott,zenéd önmagadban éberen pihen. Suttog az éjszaka, [… Tovább]

Vers

Búzavirág

  Gyönyörű gyomnövény, mesét ragyog a kékje, mintha a búzaföld pötty lángjaitól égne, mintha kék levegőt lehelne a kalászra, és boldogan ragyog, ha rá hajol a sárga.   Lágy-ibolyaszinű fogacskás bóbitája, egy óriás ecset álmodja így a szárra, mint megbánás [… Tovább]

Vers

– kis tavasz –

    Mint folyton visszatérő vándorok, úgy járnak felénk az évszakok, és           én csak csendben, szótlan bámulom, ahogyan a tavasz átsiklik hozzánk az égi nagykapun – aztán napsugárnyaláb-csúszdával földre hoppan, akár egy huncut kisgyerek, hogy az egyre teltebb nappalokkal előcsalogassák [… Tovább]

Vers

A túlsó part

(Glossza Nagy László Ki viszi át a Szerelmet c. verséhez) “Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsök-hegedűt?” HA A TEMPLOMOK MÁR ROGYADOZNAK “Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva?” HA A HOMO SAPIENS KINŐTTE MÁR A FÖLDET “Lángot [… Tovább]

Média

A lélek színe

Hallgasd meg!     Állandó lázadó, Mindig itt él bennem, Voltam gonosz és jó, ebben az életben. Azt kérded barátom,   mi a kedvenc színem? Magam előtt állok, kiönteném a szívem.   (Nincs olyan szín, nincs olyan szó, ami tönkreteheti, az [… Tovább]

Vers

Ezt neked

Ezt neked                      Koday László azonos c. képékez                                             Koosán Ildikó Panni asszony gyanút fogott,igaz, amin gondolkodott!Jóska bácsi megint részeg,estére, ha [… Tovább]

Mese

Kis kedvenceim

 A házunknál sok állat él, és nem számít, ha jön a tél. Mindegyiknek jó vacka van, nem fáznak meg hóban-fagyban.   Itt lakik Kormi cica, pattog, mint a kukorica. A bundája fekete még, nem kell neki hajfesték.   Samu kandúr [… Tovább]

Vers

A lovak ma olyan lassan lépnek

– Oszip Mandelstamnak – Az éjszaka csillag-morzsalékát lesöpröm hajamról.Szilánkjaiból lesz a hűvös temetők gyertyalángja.Lefolynak az árokba, mint a délibáb, felkúsznak az ég peremére, s elringnak rajta nesztelen. Patanyomokat hord a szél. Akár a felfújt hólyagok, röpködnek a legyek. Hűs kavicságyban [… Tovább]

Vers

múló, vagy örök?

A nyikorgó tölgyfaajtóban állt, azt hittem fél perc, s eltünik, legfeljebb felémhajít egy sejtető, méz-pillantást, s a semmivé párolog reggelig, mint a képzelt csészealj az égen úgyhogy inkább végignézem, mintha rólam nem is szólna. Mégis. Mintha azon a résen az [… Tovább]

Vers

Aranymetszés

Saját üvegfestmény: Áhítat/részlet       A karzatról „a capella” szól.   Nem fakad belőlem több dal. Berozsdásodott, fátyolos a hang.   Megüresedett mellettem a pad… Szégyenkezve hajtok térdet, imát rebeg ajkam: (én vétkem, én vétkem…) Áldást oszt a pap: [… Tovább]

Vers

Tévézzünk, Uram?

  Uram, én néha helyetted szégyenkezem, hogy csak ennyi, hisz színesben képzeltem mind, mit te szürkében adsz: vágy és elfogadás kattogását és a monoton belátásokat. Úgy volt, hogy egykor színes tévében láttam meg a sportot, s döbbenten fordultam tőle el [… Tovább]

Vers

Ne félj

                                       feleségemnek   Ha furcsa forgás lesz az életed, ne félj kicsim, én itt vagyok neked, kihajtok kedvedért, akár a fa, és tenyeredbe hajtom a szelet, a nyíló földbe új magot vetek, a friss napfényből jó karajt szelek, [… Tovább]

Vers

Oldott kéveként

  A tavasz elvette késed, de felhördült, amikor észrevett egy cinikus mosolyt, mely Szárszón sikoltó emlékekre szédült, ahonnan a vér szűz hóvirágokra folyt.   Láttam, ott feküdtél Tavasztündér előtt, ki nem vádolni jött, mikor szívedre hullt. De te a töltésen [… Tovább]

Mese

A kis vadász

Kormi, a cica éppen felébredt a szundikálásából, amikor a felesége, Felhő lépett oda elé és azt mondta: — Kormi, ideje lenne, hogy a kicsiket megtanítsd vadászni, mert már elég nagyok. Kormi lustán felállt, megreggelizett és ment a kicsikhez. — Gyerekek, [… Tovább]

Kisregény

Krisztina – 1.

     IMRE     Ahogy ott állt a folyosón és kinézett az ablakon, nem látszott rajta érzelem. Mélyen elrejtette a fájdalmat, és megrendülést, ami benne dúlt. Kifelé nézett inkább az ablakon, de a gondolatai nagyon messze jártak.   Hideg [… Tovább]

Vers

Viharban

Miért bánt, mihez nincs közöd, talán csak annyi, hogy te is benne voltál abban a csapdában, mit a köznép szerelemnek hív, s gyümölcse is érett,  mi magvát elszórta, termékeny talajra,  törtrész belőled is, de egyre távolabb; zavarnak el: menj, törődj [… Tovább]

Vers

Örök talány

Elakad ma a hangom, s a szavakkibomlott virágcsokorként a számondadognak csak, bár ünnepre szánom,hogy a csillagokig szárnyaljanak.   Elmondhatnám neked valahányszor,míg az ember hite égi lángra gyúl,ajándék a perc minden koron túl.Termőföld a születő csodához.   Kutatva sorsát, tűnődve, kérdveaz [… Tovább]

Vers

A szűzleány éneke

Fehérlő csillagok oltalma alatt, pelyhedző éji csend kísér utamon, lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.   Hajam hálója aranyló zuhatag,  jótékonyan rejti halovány arcom, vesztembe önként indulok hallgatag.   Delejes szemekkel varázsló forog, dobok ütemére dobban a szívem, népemre nyugalmas éveket [… Tovább]

Vers

Játék, ha benne

Játék, ha benne   Játék, ha benne, véres és szelíd; értelmezni majd ott lesz az öregkor. Először történik, nagyszerű hát minden, bármi, ha levették – neked a jelenkor s így még nem öltöztek, mióta világ – hozott anyagból épült eredeti [… Tovább]