Kisregény

Krisztina – 3.

Imre a fejét ingatta. — Szabina elvált szülők gyereke ugyan, de soha nem élt kilátástalanságban, feszültségben, nem értheti mit jelentettünk mi itt egymásnak. Talán féltékeny lenne? Nem tudom. Péter bácsi biztosan megért, de a közelgő munkák nem várhatnak, neki biztos [… Tovább]

Vers

Rapsicok

Illusztráció: saját kép Szorgos kezével élethálót sző a gonosz: kifeszítve sok nyomorúsága belsőmben… Bölcsen didergő bőr, verejtéket sokszoroz. Tátong bosszúságverem, gazzal körbenőtten; fonalát hozzá egy pók sodorja cipőmben! Csúfolkodó rapsic az ember, vad ál-állat, korgó bendője hajtja saját vére ellen! [… Tovább]

Vers

Legenda a butaságról

  A butaságnak nincs más dolga, fontosnak láttatni magátdölyfösen, bár bénán, dadogva   csak tátog, mint rossz kóristalány,s elhiteti, nincs árnyéka, mikor vak tyúkként, szemet talál.   S míg örök-siker éhe hajtja, hogy több legyen nálad, rád tapos.Mégis te hagysz nyomot rajta.

Vers

A szakadék visszanéz…

“Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.” (F. Nietzsche)   Amikor Ferenc pápát A falakat ledöntő szeretetről Már a növekedés határán túlról Hallom Ha akarom Ha nem A világot Vallástalan Hamvas-hitűek Szakadékba néző Szemével is Látom ___________ A képen [… Tovább]

Vers

Csillagles

(hét szonettre bővült) 1.   Az eget lestem, azt a félgömb sorsot, a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot, nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen, hogy utam kezdetét is visszanézzem.   Az első fény, mi ködösen gomolygott, az első levegő, mi [… Tovább]

Vers

A csöves

(dalszöveg) Nem vagyok egyedi, sem egyenes, sem görbeDe óriásnak kicsi, nagynak pedig törpeElvetélt, mielőtt megszületett vágyamEgyedül bolyongok az elcseszett világban Hosszú hajam kócos, szakállam egy bozótHálóhelyem szaros, szemétlerakó voltNem lopok, csak csórok, vagy lejmolok tőledHalálra ijesztem esténként a nőket Ha [… Tovább]

Vers

Csak magamnak

Nem lehetsz veszélyes,szertelen talán, vagy bodzavirág illatú, kellemes vihar-szellő, égi malaszt,hajnal hasadása, égető kopár mezők, kiszáradt sarjak vad zizzenése,rám olvasztott kedélyed hajtásai. Inda vagy, ha kell, futórózsa tövis,alkonyat-pír, amely előszelet jósol a másnapokra,kancák kéjes sóvárgása, lágy hajnali szellő-pillanat, megérett gyümölcs lecsorgó nedve,asszonyok megfogant átka vagy. Igazmondó sors-ajándék, erdők mohás oldala,gyenge [… Tovább]

Vers

Felelj!

  Felelj, hisz’ a horizont kérdezett! Cinkos lelke végtelenbe látó, vén termete láng és jégverés, szeme ezüsthegyen ülő tó. Mélyedben terül, nagyon-nagyon észrevétlenül…  

Egyéb

Korai lázadás

    A sok költözködés és helyváltoztatás rányomta bélyegét a gyerekünkre is. Óvodás korában ez még alig volt érzékelhető. Hamar be tudott illeszkedni egy adott környezetbe, barátokra is szert tett, ám egy bizonyos idő elteltével furcsa szokásokat vett fel. Egy [… Tovább]

Vers

BEFALAZZUK ISTENT

M. Laurens BEFALAZZUK ISTENT . Ismét és megint, múlt idők falai nőnek újra:  új az indok, mi a régit is felülmúlja. . Azt mondják: A fal véd, a fal óv majd a széltől, az új fal távol tartja majd tőlünk [… Tovább]

Vers

A bűvös edény

Volt pléhből formált, volt fehér zománcos, vagy porcelánedény, az úriféle, a dolga sem volt túlontúl talányos, csak éjjel került ez-az belsejébe, a szükség szülte meg tulajdonképpen, ott rejtezett az ágy alá lapulva, s előkerült két álom közt a résben, hogy [… Tovább]

Vers

Az idei nyáron

      Gyűrött pipacs-szoknyáját simítja a nyár, árokparton pihen. Előtte hullámzó búzatenger.   Szél szalad a kertek alatt, kerítésre támaszkodik a nap, érleli az aranyszín magvakat.   Osztja a szemeket, majd számlálja, jut-e kenyér minden éhezőnek…

Portré

„Papírra pöttyentett szavak mögött”

(Részlet a Könyves T. Damiánnal készített interjúsorozatból. Szerkesztett változat, a szerző megjegyzéseivel.)     (Megbeszéltük, hogy elsősorban a költészetéről fog beszélni, és én csak akkor kérdezek bele, ha elfogy a mondanivalója. Ezután beleegyezett, hogy hangfelvételt készíthessek. /a szerző/)   „Az [… Tovább]

Kisregény

Krisztina -2.

  Halk zenére ébredt, amellyel a rádió ébresztette a beállítása szerint fél hétkor. Nem emlékezett rá, hogy álmodott volna, mégis az éjszaka emléke agyába ültetett egy gondolatot, és ez a gondolat új reménnyel töltötte el. Gyorsan lezuhanyozott és felöltözött, még [… Tovább]

Kisregény

A titok (hatodik rész)

Előzmények: Réka örömmel indul a találkozóra, de találkozik a reggeli akadékoskodó férfival, aki megerőszakolja. Egy pár talál rá, akik mentőt hívnak hozzá. A férfi hiába várja Rékát a sziklánál. Édesanyjától tudja meg mi történt. A kórházba akar rohanni, de végül [… Tovább]

Vers

Várakozás

A rakodórámpán három civil áll.Nyakkendőjüket cibálja az este.A szállítmány nem jön, csak egy giccses naplemente.Ma sem alszik nyugodtan a miniszterelnök, és a király. A reptér forró betonján három katona pózol.Feszesen figyelik a remegő láthatárt.Fegyelmük vigyázó ösztönükké vált,de tudják, hogy lassan [… Tovább]

Vers

Csikkek

(A kép forrása az internet.) Egy. Eldobott cigarettavégek a régi gyárudvaron.Ez nem fog változni soha.Hülyeség ellen nincs oltalom.Az ember ostoba. Kettő. Minden tetoválásod rólad árulkodik.Minden nyakláncod, karkötőd, fülbevalód, testékszered és karórád életed része.Van-e ezeknek jelentősége?Miattuk vagyunk itt? Három. Leégett szemöldököd [… Tovább]

Vers

Veszett szelek

Emlékvers: 1937. december 3. (péntek)     Olykor, ha veszett szelek fújnak, érzem keserűjét a múltnak.  Ez a tél már csontomig hatolt, versfolyamom lelkembe fagyott.   Reménytelen, fájó szerelem, tudom nincs számomra kegyelem. Ma szombat van, hideg a szívem, kihűlt [… Tovább]

Vers

Holdfoglalkozás

Rólad zúgnak az erdő fái is. Rátermetten és hirtelen fogalmazod meg várakozásaim. Beleszédül mérhetetlen lelkedbe fejem, mégis magam benned bátran meglelem. Szótlan óráimban arról ábrándozom, hogyan hajolsz felém egyszer, kitaposott, végtelenből visszatérő utakon. Olyankor arcodon meglátom milyen, felébresztve pokolból a [… Tovább]