Marthi Anna : Uborkavirágok

Végül ma is véghez vittem

azt a keveset,

amit célként kitűztem;

aggódva bár, de

kipipáltam. Kis léptékben

haladok, mégis

beismerem, okozott

azért némi örömet:

hajszálvékony karikán

három uborkavirág,

mint üvegablakon

keresztüli zöldebb világ.

Felfedeztem egy

részletben Meseországot,

ismét rendes polgárként

átéltem egy álmot.

Láttam magunkat is.

Te hallgattál szavamra.

Persze, én csüggtem

ott, jó pár gondolatban.

Bosszankodás helyett

csípőd megemeltem,

mint könnyű pihét,

ölembe vettem, léptem

csak szárnyanőtt hátamnak

folytatása lett,

nem akadt még boldogabb

 terhe kezeimnek.

Egyszerűn, csendesülve

nézni, ahogy nekilát,

tekintetünkből épül

egy eddig időbe zárt világ.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.24. @ 20:05 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak