Lénárt Anna : Ha kisüt a nap…

2015.04.08. Lénárt Anna vegyes 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Zokog az ég,

föld nyeli könnyét,

tengerként öleli

a parányi szigetet.

 

Korog az ég

elrontott gyomra,

vaku villan,

a természet áll modellt.

 

Sóhajt az ég,

oszlanak a felhők,

a nagy kopasz

bátran előjön. – Ezt nem értem. 

 

Kacag az ég,

fénylő napsugár,

aranyként omlik

a világra rá. – A világra rá… – ez nagyon erőltetett. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.08. @ 18:54 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 143 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.