Én már túl vagyok az összes színpadi trükkön
– piperepolcon szemfény(vesztés)ből egy halom –
szükségtelen, hogy szebbnek hazudjon a tükröm:
kitett lelkem szennyesként lóg a spanyolfalon.
Sorsomról döntött egy cigarettaszünetben
a Teremtő – képzelet ( hol futnak a szálak )
’s melyben nem győztesnek vagy vesztesnek születtem;
csak beöltöztethető áldozatnak szántak.
Már a nyitánykor le voltak osztva a lapok
( halálhíremre egy szív sem vert szaporábban )
és nem zavart, mennyire értelmetlen vagyok:
kiírt szereplő – megunt szappanoperában.
Míg saját öltözőmben, alattomban készre
sminkel ( hívatlan ) vendégművészként az ördög,
mindössze arra kérlek, végre vedd már észre:
csupán valami gyors fináléért könyörgök.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 22:55 :: Schifter Attila
