Szeretem – hisz sorsa enyém!
Vele alszom, vele fekszem…
Szent Ferenc – most bábu szegény,
mivé válna más kezekben?
Hitről madárnyelven szólott,
s ti kavicsért perlekedtek…
Charlotte tegnap bokán rúgott
s térden is, mit nem érdemlek.
Bőgtem. Fájt, mert kicsúfoltak,
még a szeplős Jean-Pierre is!
Amiéle búcsúzik holnap:
álmaimból szekérrel visz.
Sok a baj az árvaházban,
vigasztalgat Annie nővér,
néha felszökik a lázam,
ami jobb a hideg csöndnél.
A többiek porban, sárban
fürösztenék imáimat,
Istennél készül a szárnyam,
amit csak apácáknak ad.
Hiszem – bosszút hitetlenen
áll – pénz lesz a „Mindenható”.
Jövőt ha lát csukott szemem:
árulót akaszt, ki csaló!
Ledöntenek kastélyt, Bastille-t –
forradalmat vár hegy s vidék.
Vadász erdőn sem feszít íjt,
szolga nyüzsög – rabló s pribék!
Bölcsülj, míg Urak lebzselnek
új keresztet hozva – „Önkényt!”,
s ártatlan, ha kínban reszket,
vallhatja, mi meg sem történt!
Legutóbbi módosítás: 2015.02.25. @ 19:40 :: Pásztor Attila - Atyla
