Neogrády Antal : SZÉLIRÁNY

SZÉLIRÁNY

 

Érvénytelen a szélirány.
Az ellető karámban tyúkok kárálnak,
az ígéretek élettelenül elterülnek,
a reménylámpákból kifogy a lélek.

A kopott betűkön kár is rágódni,
elévültek, akár a rózsacsokrok.
Pedig voltak íratlan szabályok,
de már hol vannak?
Túl a gyeptörésen,
szél viszi a malátaszérűn:
egyszer ki, egyszer be…
Érvénytelen a szélirány.

Látod?
Babonává lohadt az Isten,
s a hazatérő goromba gazda
melléhullajtja maradék magvát.
Kötelező öröm: vibrál az este…
Menekülnek az utcai lámpák
kiút nélkül, de mindörökre.

Fúj a szél (ez már a böjti).
Ráböjtölhetsz
szabadulásod első tejfogára,
de már hiába.

Hallod?
Visszhangzik
ahogy farkast kiáltasz,
unalmas és zsírszagú farkast,
s nem segít senki,
elviszi a háztömb a hangod…
Érvénytelen a szélirány

Élni kell,
ezt kell akarnod,
tintakék kordbársony éjjel,
alázatos , fehér szegéllyel.
Hiányjelekkel integet
a kint…
Hiába szólsz,
érvénytelen a szélirány
megint.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.02. @ 18:32 :: Neogrády Antal