D. Bencze Erzsébet : Elillant

Saját fotó

 

 

 

Megint magunk mögött egy év…
Játszott, vagy elbánt velem,
már mindegy. A tél ekevasa
beleszánt a végtelenbe…

Ám az új elérkezett,
halvány-zöld csíkot húzott
elárvult szívemen.
Rejtelmeivel belém lopódzott…

Odakinn január csikorog,
szél süvít. A takart ég alatt
könnyű léptű szellő suhan
új köntösbe öltöztetett lelkemen.
 

A szomorkodók súlyos szívén
a kívánságok mintha még nyögnének.
Riadásra vár a lét, falakon át üzen.
Valahol halk szonáta cseng…


(Eljátszottunk megint egy évet…)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.11. @ 09:35 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873