George vagyok – az ön-tő-gyárból…
Nagy Időkre csak biccentek.
Megélek a Földön bárhol,
apám sem volt satnya herceg.
Öntudatom tán a hibám?
Mért dolgozzunk szarér-hugyért?!
Átlátok nyálas szó-szitán,
s pörölök – az ember-jogért!
Hordok egy szép kopt keresztet,
tudok szenet, vasat hányni,
s ha megállni nem eresztnek,
szemmel szoktam – prófétálni.
Szavam’ sokszor kinevetik,
mondják: „Menjek zab’ aratni!”
…Télen, ha sűrű ón esik,
s szál ingben kell jégbe fagyni!
Átokverte kalap-népség!
Ha tehetném, tojnék rájuk!
Ábrahám, ha köztük jár még,
mint szél szaggassa szakálluk’!
Pohos bendőjük’ kiráznám,
hulljon a pénz mellényzsebből,
sípcsontjukon játsszon Sátán:
ember legyen gazemberből!
Hulljék sárba brüsszel-csipke,
s ki háborút visz templomba!
Mukkot se szóljon egyik se,
míg nem járt füstös pokolba’,
hová ifjat küld a pribék,
kiért anyja itthon reszket!
Hephaistos, hej, hol vagy innét,
kovácsa az isteneknek!
Mért nem sújtsz le pörőlyöddel,
tanuljon a hamis róka!
Világhoz körzőnél több kell:
Mérték – szívbe s homlokokba!
Tudom, az Úr ha mérlegel,
– törik Jákob lajtorjája…
s Mennybe angyalszárnyon visz fel –
vagy megfeszít… Utoljára.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 10:49 :: Pásztor Attila - Atyla
