Tavasz van… Március!
forradalmi képek
Irodalmi zenés műsor
az
Ars Poetica
Vers és Művészeti Klub
pilisszántói előadása alapján
(2014-ből)
szerkesztette: Pásztor Attila
world doc és kották:
p.a. matchwood@gmail.com
Közönség köszöntése, igazgató részéről
Bemutatás
Fellépőink, titulusok, stb…
Szereposztás: A……………………………..
B ………………………………
C………………………………
D………………………………
E………………………………
Közreműködők: (zenekar, zenészek)
Népdal I.
A 1. Fújnak a fellegek… (csak ének)
Fújnak a fellegek Somogy megye felől,
sokat gondolkoztam a soraim felől…
Sokat gondolkoztam, még annak előtte,
felségednél sorsom el vagyon rendelve.
Sokat gondolkoztam az Égi Atyákról,
e világon való sok bujdosásinkról.
r’ d l s s d… r’ r’ l s l fi
l s l fi r, fi …s s r, d f r,
A Konferálás, a közönség köszöntése, mottónk
2. Élet, halál
Boldog, kinek fejére
Az ég oly sorsot mért,
Hogy bor- s leányért éljen
És haljon a honért. (Petőfi Sándor)
Műsorunkban Petőfi Sándor, Ady Endre és Vörösmarty Mihály versei
vagy a versek kiemelt részletei hangzanak el.
A műsor folyamatos, szünet nélküli egységes egész,
melynek mondandójában remélem nem fognak csalatkozni…
Az összeállításhoz jó szórakozást kívánok!
… Következzen tehát a BOR, a LEÁNY és a HON szeretete!
B 3. Eger mellett
Hol jó bort érezek, betérek;
Ne térnék hát Egerbe?
Ha ezt a várost elkerülném,
Az isten is megverne.
Egyúttal azt is megtekintem,
Hol vítt Dobó nagy lelke;
És felköszöntöm, aki őt oly
Dicsőn megénekelte.
S ha majd, amint hiszem, a bortól
Hatalmas kedvem lészen:
Még verset is csinálok – Pesten
Eladhatom jó pénzen.
Áll a határzat, áll erősen,
Be kell Egerbe mennem!
Mert ennyi édes vonzerőnek
Szivem nem állhat ellen. (Petőfi Sándor)
C 4. Fa leszek, ha…
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csakhogy lényink egyesüljenek.
Ha, lányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, lányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom. (Petőfi Sándor)
E 5. Oh, mi szép…
Oh, mi szép a vándorélet… oh, az
Irigylendő vándormadarak!
Nem tudják ők, nem tudják: mi a tél,
Egy tavaszból másba szállanak.
Vándorolni… vándorolni, mint a
Fecske, mint a gólya, szabadon:
Add e sorsot énnekem, teremtőm!
Hajdan ez volt a kívánatom.
Oh, mi szép a házi élet… oh, az
Irigylendő házimadarak!
Mit törődnek ők téllel, tavasszal?
Fészkeikben olyan boldogak.
Házasodni, házasodni… élni,
Halni a szerelmi láncokon:
Add e sorsot énnekem, teremtőm!
Mostan ez az én kívánatom! (Petőfi Sándor)
C 6. Májusi zápor után (részlet)
Nagy messziről ködölt a Bükk,
Gőzölt a sík, áradt az Ér
S fáradt testemben hirtelen,
Ott, a zápor verte mezőn,
Piros dalra gyújtott a vér,
Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a Nap,
Szökkent a lomb, virult a Föld,
Táncolt a Föld, táncolt az Ég
S csókolt minden az Ég alatt
S csókolt minden az Ég alatt.
Káprázó, városi szemem
Behúnyom ennyi csók előtt
Rebegőn és nyugtalanul
És halkan kérem az Urat:
„Áldd meg ezt a csókos mezőt,
Áldd meg ezt a csókos mezőt.” (Ady Endre)
D 7. A szivárvány halála (részlet)
… Már unták is bámulni, nézni
Parasztok, barmok, madarak,
Szégyenkeztek szemek és öklök,
Hogy ellágyultak ott a mezőn
Egy rongy szivárvány alatt.
Kacsintgatott már csúfolódva
A vén Nap is temetkezőn.
Tetszett neki, hogy egy szivárvány,
Egy szín-csoda ámulást terem
Józan és trágyás mezőn.
Csak a szivárvány várt még mindig.
Folyton szebb lett, ahogy bukott,
Sírón nézett le a mezőre
S aztán beitták szent színeit
Távozó felhő-hugok… (Ady Endre)
A 8. A Tisza (részlet)
Semmi zaj, az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zúgása
Csak olyan volt, mint szúnyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó a kezében.
Korsaját míg telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna a lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh, természet, oh, dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! Mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
… Késő éjjel értem a tanyára
Friss gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk… (Petőfi Sándor)
E 9. A grófi szérűn (részlet)
Nyár-éjszakán a grófi szérűn
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul égre a láng.
… Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”
„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”
… S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérűn ott zokog
Egy egész koldus-sereg. (Ady Endre)
A 10. A nagy Pénztárnok
„Gyere.” (Szólott a nagy Pénztárnok
S ömlöttek elébem az ezrek.)
„Gyere, nyavalyás, nyűgös ember,
Most kifizetlek.”
„Bajjal születtél: itt az ára.
Néhány bankó, mert sok husáng ért.
Tekercs-arany a kora-csókért,
Az ifjúságért.”
„Szemed, szived, gerinced béna?
Zúg a fejed, kerül az álmod?
Én most mindent, amit csak adtál,
Aranyra váltok.”
„Itt a napszám, mert sokat sírtál.
Itt a vérdíj, hogy magyar lettél.
Itt a pénz, mert sokat nótáztál,
Sokat szerettél.”
„Nagyon hittél, nagy fizetést kapsz.
Elpoklosodtál: itt a bére.
Itt a kínod, itt a reményed
S a szíved vére.”
„Eredj.” (Szólott a nagy Pénztárnok
És én nem bírtam elinalni.)
„Ki vagy fizetve, béna koldus
S most meg fogsz… halni.” (Ady Endre)
Népdal II.
A & C 11. Jobbágy-panasz
Székelyföld, Bánk bán Tiborca
Fölszántom a császár udvarát,
Belévetem lelkem búbaját.
Hadd tudja meg császár fölsége,
Mi terem a magyar szívébe’.
Bánat terem abban, búvetés,
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg, Isten, újra nemzetem,
S tegyen törvényt földön, s idelenn!
Ki az embert számba sem veszi,
A halálát meg sem könnyezi.
Szíve mint a Hold holt sugára…
Hajlik a népek irtására.
l szi l t d’ t m’ m’ r // m m r d t m, l l s
m m r d t m, l l s // r d t l szi l m, m, m,
A 12. Magyar vagyok (részlet)
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar
‒ Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! A második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog. (Petőfi Sándor)
D 13. A nép nevében (két részlet)
„Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Töviseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!”
„Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, ki rásüti:
Isten kezét el nem kerülheti.” (Petőfi Sándor)
E 14. Háborúval álmodám…
Háborúval álmodám az éjjel,
Háborúba hívták a magyart;
Fölhívó jelül, mint hajdanában,
Országszerte járt a véres kard.
S fölriadt a véres kard láttára,
Akinek csak egy csepp vére volt.
A szabadság drága koszorúja
Nem hitvány, pénz volt a harci zsold.
Éppen e nap volt menyegzőnk napja,
Az enyém, leányka, s a tiéd;
S én, hogy haljak a honért, elhagytam
Házasságunk első éjjelét.
Úgye, lyányka, a menyegző napján
Menni és meghalni, szörnyű vég?
És mégis, ha rákerülne a sor,
Úgy tennék, mint álmomban tevék. (Petőfi Sándor, 1845 !)
C 15. Sors, nyiss nekem tért…
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkül e
Nemes láng, amely úgy hevít.
Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért ;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.
Oh, vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Új Golgotán egy új kereszt!
Meghalni az emberiség javáért!
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.
Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!… s én elkészítem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem. (Petőfi Sándor)
D 16. Liszt Ferenchez (részletek)
Liszt Ferenchez:
Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól.
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon.
És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékezetével
Csügg a múlton és jövőt teremt:
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesüljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon! (Vörösmarty Mihály)
Konferálás
17. Verbunkos dallamok ( zenekar v. zenészek ea. )
B 18. Rohanunk a forradalomba (részlet)
Bécs, babona, grófi-gőg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.
Ma még tán egymást összetévesztjük,
Holnap egy leszünk, észre se vesszük.
Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,
Tegyük tűzre, ébresztgessük. (Ady Endre)
E 19. Ének aratás előtt
Hamu alatt parázsló harag,
Ökölbe szorult, rázó kezek,
Irgalmatlan, dühös kiáltás,
Közeleg az ünnepetek.
Aratásra készülő mezők,
Torkon-akadt, gyűlölő szavak,
Kaszák, mik kiegyenesedtek,
Ünnep készül, piros, szabad.
Indul a vén, magyar tespedés,
Pattan a feszült, ostoba húr,
Nagy gőgök félve összebújnak
S a tisztes, nagy csönd meglapul.
Magyar ünnep lesz az aratás,
Aratni búzát, vért, fejet:
Nő a dühösök szent szektája,
Aratás lesz, ne féljetek. (Ady Endre)
B 20. Véres napokról álmodom… (részlet)
Véres napokról álmodom,
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
Csak szólna már, csak szólna már
A harcok harsány trombitája!
A csatajelt, a csatajelt
Zajongó lelkem alig várja!
Örömmel vágom én magam
Föl paripámra a nyeregbe!
A bajnokok sorába én
Szilaj jókedvvel nyargalok be!
Ha meghalok, ha meghalok
A vérpadon vagy csatatéren,
Lesz, aki majd holttestemről
Könyűivel lemossa a vérem! (Petőfi Sándor)
Népdal III.
Lányok 21. Huszárgyerek…
Huszárgyerek, magyar gyerek szereti a táncot,
A kardját is megcsörgeti, védi az országot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja!
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
Falu végén s a közepén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, iszom csobolyóból,
Ahány hét még ez a világ, mért félnék golyóktól!
Nyalka huszár, de szép huszár pattan a lovára,
Aranygombos a mentéje, réz a passzománya.
Rózsa virít a homlokán – a Mindenhatónkra.
A hazánkért, szabadságért tör a Habsburgokra!
d t l l m m m m f m r d t m,
d t l l m m m m f m r d t m,
r r r r r m r d t l m m r s,
d r m m m r d r m r d t l l
Népdal IV.
Mindenki 22. Gábor Áron…
felvezető hangszerrel, zenével – közönséggel együtt
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.
Holnapután a sereggel Tiszántúlra érek.
Édesanyám, ne sirasson, onnan visszatérek.
Ha elfoly’ a vérem, hulljon a fekete földbe!
A hazámér’, szabadságér’ küzdök mindörökre!
d t r d l s f m f m r s d d // d t r d l s f m f m r s d d
d r m r d s / d r m r d t d s // d t r d l s f m f m r s d d
D 23. Új, tavaszi sereg-számla (részlet)
Robogj föl, Láznak ifjú serege,
Villogj, tekintet, világbíró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz
S mi harcból harcba csapat-számlát tartunk.
Átváltódik, kit lázunk megkerül,
Mélyül s tornyosul gondolat és álom,
Megrázkódik újat lesve a szív
S minden szokottság fojtogat, mint járom.
Tűz, vér, láz, újság, boldog változás,
Csupa teremtés lángol a szemekben,
Örök tavasz, örök forradalom,
Óh, ékesedjél mindig ékesebben.
Robogj föl, Láznak ifjú serege,
Villogj, tekintet, világbíró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz,
Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk. (Ady Endre)
C 24. A magyarok istene (részlet)
Él az… a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfújt volna minket, mint porszemet.
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett… (Petőfi Sándor)
A 25. A nemzethez (részlet)
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!………
….Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre…
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közülük százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
Könnyű elbánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok…
Félre most, lant… futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot! (Petőfi Sándor)
E 26. Négy nap dörgött az ágyú (részlet)
Négy nap dörgött az ágyú
Vizakna és Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.
Négy hosszú nap csatáztunk
Rettentő vad csatát,
Minőt a messze látó
Nap csak nagynéha lát.
Mindent megtettünk,
Amit kívánt a becsület…
Tízannyi volt az ellen,
Győznünk nem lehetett. (Petőfi Sándor)
Népdal V.
A 27. Esik eső, ázik a…
Esik eső, ázik a heveder.
A lábamat szorítja vaskengyel.
A lábamat vaskengyel szorítja, a
Babám szívét bánat szomorítja.
Levélt hoztak viaszos pecséttel,
Muszka tör ránk maholnap, s az éjjel
Kürtöt fújnak, verik a rézdobot…
„A halálba, előre magyarok!”
Pajtás, ha látsz elesni engemet,
Lovadról szállj, s lőj agyon ingemet!
Keresd föl az én édes anyámat,
Ne eméssze holtáig a bánat!
m m d l d d r d t l // l’ l’ s m s s l’ s f m
l’ l’ s m s s l’ s f m r // m m d l d d r d t l
Népdal VI.
Mindenki 28. 1849 évben…
Ezernyolcszáz-negyvenkilenc évbe’,
A Jóisten néz a Föld színére.
Harcba mennek az ifjak, huszárok,
Lerázni az évezredes láncot.
A Kárpátok karéja füstölög,
Szent Mihálynak az ágyúja dörög.
Maga fújja angyal-trombitáját,
Legyen végre szabad Magyarország!
Világosnál tettük le a fegyvert,
Arad után koncolták az embert.
Komáromban, sej a monostori erődnél
Klapkával győztünk a Jóistennél.
l m’ m’ r’ r’ d t s l l // m’ l’ l’ t’ l’ s’ fi’ r’ m’ m’
m’ l’ l’ t’ l’ s’ s’ f’ m’ r’ d t, // l m’ m’ r’ r’ d t s l l
29. Az élet
D Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
C Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
B Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit eszmény és szerető.
A Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
C A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
E Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
A Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképp teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
túladok én is minden kincsemen…
… De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!… (Ady Endre)
Népdal VII.
Mindenki 30. Szelidecske (részlet Kallós Zoltán gyűjtéséből)
A műsorban egy versszak dúdolva-zümmögve…vagy zongora, hegedű…
Kinek nincs kedve itt lakni, menjen a Mennyekbe halni.
Kinek nincs kedve itt halni, menjen a Mennyekbe lakni.
Építsen az Égre házat, ott nem éri semmi bánat,
Építsen az Ég szélére, ott nem éri semmiféle…
d d d d t t t t l l l l l s s s // d d d d t t t t l l l l l s s s
d d d d r r r r m m s s s f f f // m m m m s r r r r d d d r d d d
Népdal VIII.
A 31. Fújnak a fellegek… II. (csak ének)
Fújnak a fellegek Somogy megye felől,
Sokat gondolkoztam a soraim felől.
Sokat gondolkoztam még annak előtte,
(próza!!!)….. Felségednél sorsom el vagyon rendelve…?
B El vagyon rendelve?
C El vagyon rendelve?
E El vagyon rendelve….
Mindenki A Tűz csiholója (részlet)
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb (Ady Endre)
TAPSREND: megbeszélés szerint
Legutóbbi módosítás: 2015.01.30. @ 16:00 :: Pásztor Attila - Atyla
