Reggel a félálomnak köszönhetően,
-visszaalváshoz ez jó meleg vacok-
odabújásnyi nyugalomért, a záródó
szempillák söpörnek kicsi gödröket.
Közben szemeid árkáról: trapéz alá
kifeszített ponyvákról ábrándozom.
Beleestem – puhán visszapattanok.
És ha tehetném, „őket” cirógatnám.
Megpuszilnám, másokat felturbózó,
fáradt közönyének örök rugói közt.
Átgurulni idejében álomredők alatt;
a már majdnem teljesen lecsukódó
szemhéjak csodaországot rejtenek.
Addig mennék szelíd képeken, míg
kiderül – bennük van egész életem.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.22. @ 07:50 :: Marthi Anna
