Bakkné Szentesi Csilla : Békétlenek (2)

(Ki lenget már fehér zászlót?)

 

 

Kétrét görnyedt hétköznapok bordái között 

visszhangzik a szó. 

Az együttélés lövészárkaiban, 

hol a fegyverszünet ismeretlen, 

a csend fogott elsőként golyót. 


Gellert kapott minden hozzád címzett. 

A kommunikáció értelme az összes szinten 

elhanyagolható. 

Elbeszélünk egymás mellett. 


Kalapemelés helyett inkább elhajítjuk azt. 

A szembogarakba is vért látunk, 

miközben a homlokokon verődik vissza a fény. 

Mögötte tovább mélyül a sötét. 


A gyűlölet féreglyukaiban burokban születik 

az új élet. Fekete magzatmáza védi, 

hogy meg ne fertőzze valami emberi. 

Így biztosítva be magát egy eleve más világnak. 

Mellét veri, hogy ő soha nem hátrálna, 

majd titokban bekéredzkedik a másvilágba. 

 

(De a pokolba sem jár ingyen ampulla.) 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.29. @ 08:00 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.