Fehér Csaba : Memória-játék

2014.11.09. Fehér Csaba Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

Nem akarok több szomorú verset írni.
Tökmagízű telekről álmodom,
méteres havakkal, olajkályha szagával,
s ahogy a szarvasok csengője
messzehangzón átsuhan a városon.

 

Bárányfelhős, zivatarmentes reggelekről
írnék, a gyermekkor makulátlan egén,
meg arról, amikor még mindenki
ott volt, együtt. Rég múlt.
Oly messze járunk azóta, Ti, meg én.

 

Megírnám a sült vaj ízét a pirítóssal,
mit nekem készített nagyanyám,
s én néztem, amint a kenyér pirult,
közben arca pírral hevült,
míg elmerengett a cserépkályha parazsán.

 

Zajos lett a világ, de némely rohanós napon
különbékét kötök magammal, s betartom:
Ne szóljon hangzavar, legyen csend,
hadd halljam újra, ahogy
gyerekként kacagunk az árokparton.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.09. @ 11:47 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.