Vajdics Krisztina : Lehull a virág

Zengő

 

 

Amikor minden megszűnik,

nem fáj, akkor kezdd csak az 

álmodozást, lassan árad benned

a vágy, a felejtés gyógyít,

s ki nem szeretett, azt is 

kebledre öleled.

 

A lélek sóhajt, bezárul 

egy virág, szíved nem dobban, 

semmit sem vár.

 

Szerelem? Nyugalom?

Nincs már sehol, de elrejt 

mindent ez a dal, felszáll

egy harsány madárraj, lesz majd

újra talán valami alt…

 

Télbe fordul a táj, a 

tettes szabadon jár,

sima szárnyú szellő didereg,

sötéten sétálnak a fellegek,

ez egy kiürült világ,

 

s lehull a virág.

 

Legutóbb szerkesztette - Vajdics Krisztina
Szerző Vajdics Krisztina 122 Írás
1966. március 14-én Miskolcon születettem. Gyermekéveimet Debrecenben töltöttem. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója lettem. Az írás szenvedélye vezetett a nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiára, ahol újságírást tanultam. A helyi napilapokban jelentek meg első tárcáim, portréim, interjúim. 2008 karácsonyára jelent meg Neked írtam című verseskötetem, mely 42 verset tartalmaz. 2008-ban részt vettem a Magyar Író Akadémia írói kurzusán. 2012-ben szerkesztője, lektora lettem az Élő Költők Könyvklub kortárs irodalmi portálnak. Ebben az évben jelent meg Szökőangyal című novelláskötetem, második verseskötetem Szó születik címmel 2013 karácsonyára készült el. Az írás számomra levegővétel.