Amíg húsz körül vagy és persze elhiszed,
az életed valami gigantikus álom,
az összes jobb nőre mered a péniszed
( és megfogadod: ”egyszer ezt is felcsinálom” )
aztán valahol a negyvenedik után,
ha az élettől már csak perceket lophatsz,
reggelente bámulsz a tükörbe kukán,
és rájössz: az egész nem ér egy lóf… ( azt )
A nejed napi szinten csal a főnököddel
( valamikor azért kezdte, hogy ”visszaszerezzen” )
játszod a hülyét, mert fizetésemelés – az kell,
a kölyködnek hétvégeken a szeme se rebben,
s pénzedből rendel péntek este gintonicot,
a lányod garniszállón színlelt orgazmust jajgat,
de te a reggeli kávédat is a klozeton iszod
– úgyis expressz(ó)ként fog átfutni rajtad.
A nyilvános vécén sincs számodra több hely,
tartózkodó állásfoglalásodat némán tűri a csésze
( egy másik közösségin, ha úgy tetszik, ”tetszik”- elj,
bár itt sem ez lesz majd a nap bejegyzése )
már megtanultad: fejétől büdösödik a hal,
itt meg az egyetemes aromától vagy kába,
mivel nem voltál jó(kor) demokrata fiatal,
hát most nem ugatsz bele a kutyák nagydolgába.
Ám vigasztaljon, hogy nem leszünk gyarmat
( közel ötszáz éve már, hogy azok vagyunk )
csupán továbbpasszolnak reánk unt nagyhatalmak,
de mi soha nem vétkezünk – csupán esélyt adunk,
mert mindig elég megvenni a vezetőid,
s elég, hogy a saját seggedig elér a karod
– hiszel benne, a magyart soha le nem győzik –
majd egy Nagy Testvér megmondja, hogy akarod.
Nna, de úgyis minden egy helyre megy,
és ha beleültél, már benne is maradsz.
Átlátható ez, mint az a bizonyos egyszeregy
– mindegy, melyik csészében gyűlik meg a zacc –
inkább ”tegyünk rája” – jobb lesz, mint egy róka –
és most, hogy így kicsúszott a véleményem
( csak zsigerből történt – nem tehetek róla,
mielőtt rajtam száradna, törölhetném, kérem…? )
Legutóbbi módosítás: 2014.09.19. @ 19:41 :: Schifter Attila
