Friss, tavaszi szélfiúcska
mindenkibe belekapna.
Megcsiklandoz minden ágat,
körbe nyargal minden várat,
összekuszál frizurákat,
udvarol egy friss virágnak,
sosem éri utol bánat.
Megcibálja kabátodat,
leveri a kalpagodat,
széthordja az újságokat,
tornáztatja fák törzseit,
hordja felhők nagy könnyeit,
az arcodba permetezi,
szemed, szád azzal van teli.
Papírsárkányoddal játszik,
pedig még csak nem is látszik,
elbújik a hegyek mögé,
magasba, a felhők közé,
ágak között sír a lelke, máskor
hajókázni támad kedve,
vitorlákat dagaszt keble.
Állatokkal incselkedik,
nem szép ahogy viselkedik.
Belefú az egérlyukba,
tőle borzos a kis csacska
macska szőre, hogy még
kutyus is fél tőle,
el is menekül előle.
Tavasztündért körbetáncol,
cimborákkal csak viháncol,
mindig van az arcán grimasz,
lássuk be, hogy kissé pimasz,
bár bú ellen épp jó vigasz,
meglódul a kedved tőle,
futkározik nyakra-főre,
nem is gondol a jövőre!
Vihar apja ügyel rája,
rendbe’ legyen a ruhája,
minden gombja, a sapkája,
otthon legyen vacsorára,
Huss, időbe be az ágyba,
hol mesével, öleléssel
ringatja el anyukája.
2012. 03. 26 ; 2014. 09. 05.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Király Attila
