Nap: 2014.09.02.

a gyászévben 1. Fáradt vagy nagyon.Szemed sarkábanráncok mélyülnek.Gyászod nyom agyon,s a félhomálybandémonok ülnek.   Múlt kitárt szárnyama bánatáramég nem nyújt vigaszt.S `hogy sötét árnyavetül falára,mindent elriaszt.       Gyötör a kétség?Álmodj egy kicsit,figyeld a csendet!A nyugodt mélységfény-ablakot nyit,s a [… Tovább]

    Egymás mellé hullt szavak röhögnek kajánul vissza rám. Egyenes mentén tántorgó mondatok próbálják kordában tartani menekülő gondolataim kilengéseit. (Miféle játékot űz velem az idő,hogy e kihűlő, társas magánybanimmár feleslegessé váltan, valamiürességbe menekít?) Rideg percek futnak előlemvívódó elmém torzszülöttjeivel.A [… Tovább]

Könnyed vagy… s, mint tonnányi tollpihe, oly nehéz… Érthető, de egyben érthetetlen is, merre mész. Minden második gondolatom te vagy, vagy hozzád hasonló… Ha túl sok szabadidő jut a gondolatnak, elszalad a ló. Mert akkor tartalak vonzva, ha időm véges, [… Tovább]

– csonka vers –     és a zaccban látom a jövőd bogarássza karmos lakkozott köröm szájában pipaszutyok a lét gazdag leszel valamikor két akta között kávészünetben szürcsölheted a boldogan mosolygó havi bérből vásárolt babkávét forró még ne keverd össze [… Tovább]

  Számolatlanul telnek az évek, rongyosra hordott álarcokmiatt nem is látnak téged.Önmagadból indulsz ki,de sajnos vissza is üreskézzel érkezel, nincski megfogná két kezed.Gyámolatlan, üres fecsegések,egyenlőtlen párharcok, de temég mindig nem döntötted el,hogy melyik utat választod.   A harag vasmarkánakujjai lilás [… Tovább]

Zengő francia kertek sövény mögött csak illatosan szemérmes virágok  színes szalagok öröm fogócska illem s szíved lángot fogott billen a kéz holnapot nem keres szentimentális hangközön * felépül hangonként a vágy csak álmodás kacér lény amelyre rejteken nem találsz a [… Tovább]

  Örüljön, akinek sikerül  némán maradnia középen olyankor is, amikor  nagyot kéne sikoltani – merészen…

Fotó: erdekesvilag.hu       Jaj, Istenem, annyi hír kering a háború körül, hogy az, mi elkezdődött, tűzként terjedhet majd menthetetlenül. Már szinte retteg az ember, gondolatban utódot óv és felmenőt, de közben attól tart, ki félelmet vet, azt arat, [… Tovább]

  Csendben nézem,ahogy lemegy a Nap,fáradtan isoly gyönyörű vagy,mint a kép,mit álmok festettek,szárnyakba tekervemellém fektettéktested.