Zengő
őszi szél rendül az ághegyén
ujjain megbicsaklik a fény
mogorva őszi szél kuszálta húrok
pókok vonója alatt kisimulnak
halkul az élet rekedt tücskök
fiatal vágyak őszes üstök
ébredéskor már andalodom
és elmélázok múlt dalokon
tested a gordonka teste
a gondba simul az este
selyemmel takar be a dallam
a szívem zongorája halkan
már az utolsó billentyűket keresi
míg a pattanó húr helyette megteszi
