Megíratlan kérdésemre most találtam választ,
eleget láttam a sok nyáron át, hogy tudjam, nem hordoz illúziót sok sok életen át elhurcolt
magányos hiábavalóságom sem nekem sem senki másnak.
Nincs miért maradnom önmagam körei által futott pályámon,
mert már eltűnök nyomtalan az örömtelenség hétköznapi kálváriájának keresztje alatt, belehasogatva
konok fejembe : mit keresek még mindig erre.
Keveseknek sincs könnyebb dolga, de dolgavégezetlenül nem hagyhatok el már senkit sehol.
A sok hibámon án sem vontam le tanulságul a bölcsességet, amivel újra örömben kezdhetném előlről.
Mostmár akkor tétovázás nélkül belehasítok a térbe és hallatom elfojtott karcos hangomat.
———————————————-
Szia Abigél, nem tudom, hogy a „próba” minek, vagy kinek szól…
Van benne minden. Líra, dallam lent-fent,kint-bent, de néha túl sok…a képek, és a szóismétlések…
A tördelés se az igazi, valahogy szétfolyik az írás….
Visszaküldöm „csiszolgatni”…
Legutóbbi módosítás: 2014.08.21. @ 10:18 :: Pál Abigél