Böröczki Mihály - Mityka : TÁRCSÁZÁS

Nyomtatás

Csak fülriasztó zajára emlékszem,

a földre guggolt, nyögve, fél-egészen,

s a sulykos vasú, lapát féle élek

megsurulódtak, ahogy összeértek,

vagy hant szakadt, vagy szelődött a tarló,

és vonódott a lassú port szakajtó,

a csattogós szörny, mint a megveszettek,

bár haszna volt, de ma sem látom szebbnek,

s az igavonók alig-alig győzték,

a gazda, meg a vas erőlködését,

de rosszallani egy tehén se merte,

az öreg Napnak földig ért a nyelve,

mert bárki tudta széjjel a határban,

nincs holt idő, csak izzadtságos nyár van,

meg nincs panasz se így, se úgy, meg ejha,

csak műveletlen nadrágszíj parcella,

s mire az idő elérte az estet,

a nagy egészből egy apró kis csepp lett,

s a darab föld az újra írt szerepben,

már súgó nélkül tudta, mit teremjen.