Böröczki Mihály - Mityka : Kovász

Nyomtatás

A magtól lisztig tartott a fohász,

míg lassan élni kezdett a kovász,

etették liszttel, vízzel napra-nap,

és várták, amíg friss erőre kap,

míg új élet nem futja át meg át,

míg nem ontja savanykás illatát,

és jött a teknő, irgalmas kezek

gyúrtak szapora lélegzeteket,

és föláldozva magát, mint a szent,

a teknő végin megadón pihent

a kovász, ami lassanként fogyott,

emlékezem,mert sokszor voltam ott,

míg apró, hajlott, huncut nagyanyám,

átgyúródott az égbolt kék falán,

majd nagy nyugodtan folytatta a sort,

a kemence már rég izzítva volt,

s míg ráncolt arca vak tűztől derült,

az öröm kerek darabokra sült,

s én tudtam, hogy az Isten enni kér,

úgy illatolt a frissen sült kenyér.