Bátai Tibor : Revans (játék oldással, kötéssel, menetrenddel)

                                                   Halálra bosszant, ahogy szememre veti —
                                                   mások szemével példálózva. Fogalmam
                                                   sincs, hogy mikor hozta először szóba O-t.
                                                   Meglehet, elővigyázatlanul simán
                                                   elengedtem a fülem mellett a célzást.
                                                   Mert bizonyosan az volt, hiszen
                                                   azóta le nem szállna a témáról.

                                                   Ennek sem tulajdonítottam komolyabb
                                                   jelentőséget, míg észre nem vettem, hogy
                                                   mire megy ki a játék. Szinte sugárzott
                                                   a boldogságtól, amikor végre nekem
                                                   szegezhette a zavarba ejtő kérdést:
                                                   el tudom-e képzelni O tekintetét
                                                   az árboctól való eloldozásának

                                                   pillanatában? Meghökkenésemet ki-
                                                   használva a folytatással módszeresen
                                                   elzárt minden lehetséges egérutat.
                                                   Mit érezhetett O – forgatta meg bennem
                                                   a kést –, rádöbbenve, hogy kötelékei
                                                   szorosabbak, mint valaha? Hogy innentől
                                                   kezdve belülről szól a csábító ének,

                                                   és engedelmeskednie olyan kényszer,
                                                   amelynek sem ellenállni, sem eleget
                                                   tenni nem lehet képes? Nem válaszokért
                                                   fürkészte arcomat – teljesen bizonyos
                                                   lehetett benne: nincsenek –, bénultságom
                                                   akarta a végletekig kiélvezni.
                                                   Azóta számtalanszor hagytam felelet

                                                   nélkül menetrendszerűen ismétlődő
                                                   monológjait. Egészen mostanáig.
                                                   Válaszolni természetesen ezúttal
                                                   sem tudtam volna, ám felötlött egy
                                                   másik kérdés a sajátjával szemben.
                                                   Vajon elképzelte-e már, mit olvasna
                                                   ki az O-t eloldozók tekintetéből,

                                                   amikor belegondolnak, hogy fogalmuk
                                                   sincs róla, mi az, amit elmulasztottak,
                                                   és ami O egész életét ki tudja tölteni?
                                                   A beállt csendben van elegendő időm
                                                   mérlegelni, hogy mi legyen az eddigi
                                                   menetrenddel. Összetépjem, vagy átírjam?
                                                   Most mindenesetre az arcát fürkészem.

Legutóbbi módosítás: 2014.08.12. @ 07:50 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.