Sz. Pál-Kutas Orsolya : Kinyílott a birsalmafa bimbaja

Kinyílott a birsalmafa bimbaja,
barna kislány a babáját siratja,
gyöngykönnyeit kötényébe’ felfogja,
menyasszonyi pártájára felvarrja.

Birsalmafa tövére ült a bánat,
hetyke legény, nem sírok már utánad,
elmentél és itt hagytál egymagamba,
szívemet már száraz avar takarja.

Kezemet én másnak oda nem adtam,
a pártámat temetésemre varrtam
gyöngykönnyeim díszítik a fejemet,
édes szavak sebzik meg a szívemet.

A síromra birsalmafát ültettek, (Határeset a sor eleji névelő miatt. Esetleg: sírhalmomra.)
hulló szirmát a szél viszi levélnek, (Szintén határeset az névelő miatt. Esetleg szellő viszi vagy bús szél viszi…)
barna legény párnájára lerakja,
ki szeretett már hideg sír takarja. (A ki hangsúlytalan, tehát ez nagyon nem jó. Esetleg szeretőjét. A már is határesetes, mert a már ugyan hangsúlyos, de a hideg is az.)

Kinyílott a birsalmafa bimbaja,
barna gyermek játszadozik alatta,
édesanyját fedi el a sírhalom,
gyermekkacaj a lelkének irgalom. (Megint határeset a névelő hangsúlytalansága miatt. Esetleg bús lelkének.)

———————————————————————–

Anno Fehér Miklós, a Héttorony akkori lírása az alábbi indokkal utasította el egy tökéletesre varrt, minden klasszikus formai követelménynek megfelelő szonettemet: ez nem a te műfajod. Azt a szonettet természetesen nem is tettem fel sehová, viszont megtanultam összesimítani a formákat magammal, aminek eredményeképpen most már bátran merek időmértékelni.

Elnézést, hogy sztorizgatok, de hirtelen Fehér Miklós szavai ugrottak be a versed olvastán: ez nem a te műfajod. Ugyanakkor  kétségtelen, hogy megtaláltál valamennyit a hagyományos magyar képiségből, a hagyományos magyar kesergőkből, szép a szimbolika, szépen viszed végig, jól is zárod. Mindent összevetve tehát lehet ez (is) a te műfajod, viszont ha már formázunk, akkor a forma legyen kifogástalan. Ütemhatár nem eshet szó közepébe, akkor sem, ha énekelve el tudnám csalni, fedni a hibát. Ez itt egy dal-vers, meg kell állnia szövegként is.

Nézzük a legegyszerűbb módon, hogyan is építkeztél.

KInyílotta BIRSalmafa BIMbaja

BARnakislány ABAbáját SIratja

És szépen, konzekvensen viszed is végig, míg nem elérkezünk ide:

ELmentélés ITThagytálegy MAgamba

– a sablon szerint ide tevődnek a hangsúlyok, az értelem szerint viszont:

ELmentélés ITThagytál EGYmagamba

Olvasd el így. És olvasd így össze a többivel. Agyonvágtad a ritmust.

A következő kacska sor:

APÁRtámat TEmetésemre VARRtam

– így helyezkednének el az ütemek, de a nyelv szerint valójában megint nem felelnek meg a sablonnak:

aPÁRtámat TEmetésemre varrtam

A névelő hangsúlytalan, tehát már ott eltolódik, és átjuk, hogy a harmadik ütem el is tűnik.

További orvoslásra váró sorok mellett zárójelben jelzem, hogy azok javításra várnak, a javítási javaslatként módosított sorok természetesen csak mutatóba készültek, hogy hogyan jönne ki a ritmus, nem akarom megírni helyetted a verset. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.13. @ 13:53 :: Sz. Pál-Kutas Orsolya
Szerző Sz. Pál-Kutas Orsolya 21 Írás
Ahhoz hogy megismerj valakit, ki kell lépned saját határaidból, és tiszta, akadályoktól mentes szemmel és fejjel kell mérlegre állítanod. Azt kell mondjam, néha saját magam előtt rejtély vagyok. Akkor ki ismerhet meg igazán? Érdekel hogy ki vagyok? Gyere járd be velem a világot, ülj velem a tűz köré, melegedjünk és beszélgessünk. Én is, te is érdekes emberek vagyunk, lehet, hogy egymásban megtaláljuk, ami a másikból hiányzik.