Delacasse Bencze Erzsébet-Törékeny lepkegyűjtemény- üvegmozaik /részlet
Mosolyod arcomra szelídül.
Kiapadhatatlan forrás.
A szél diszkréten föllebbenti
szoknyámon a fodrokat,
árnyat hintenek ölembe a fák.
Csiripelve rebbennek szét a madarak…
A szellő elszalad mellettem,
rezeg a lomb, a lélek.
Ezer fűszál ágaskodik
a vibráló napfényben.
Nincs sehol most, csak végtelen…
Szótlanul zizzen a csend.
Egy lepkeraj vitorlázik el felettem,
a tücskök éneke elhalkul.
Az éjszakába torkollnak a hangok,
beleremegnek a csillagok.
