Vers

Mint az elmenő

Érzem már, hogy fáradok,bőrömön hűvösebb a hajnal.A vállad is többet keresem,megbékéltem önmagammal.Gyémántfényű nyár vagyok,ezt a késői katarzist vártam,így kellene menni majdegymás rejtelmeibe zártan.Tartom felettünk az Időtlenge, rongyos köpenyében.Olyan lettem, mint az elmenő.Hozzád egészen engedékeny.

Vers

Kortárs festmény

Kortárs festményArt Salon Budapest Keleti Károly 22                                       Koosán Ildikó   fény mögül ernyedten bukkanó félhomály,csipkésre törött síküveg-élek egymásutánja,fekete térbe halmozott visító-zöld törmelék- kupac, elszenesedett fatörzsek ág- bogos összevisszasága elmázolt kékkel esztétikus színorgiába, s itt-ott parányi pajkos citromsága a résekbe hűsülő napfényt imitálja, [… Tovább]

Emlékirat

Kidőlt a diplomás kapufélfa…

;(    http://www.hir24.hu/kultura/2014/06/02/meghalt-baranyi-ildiko/#sl   Kidőlt a diplomás kapufélfa…   Huszonnyolc éve találkoztam vele először. Egyetemista voltam, elsőéves, még csak ismerkedtem Temesvárral, és a diákélettel. Az első Látóhatár meghívottja volt férjével együtt. Nagy hatással volt rám, ami ott elhangzott, első személyes [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Bárányi Ildikó

Öregszem. Egyre több barát, kedves ismerős, Tanító, Óriás és Jó Ember megy el, akiknek pedig örökélet járt volna… Elment Bárányi Ildikó is, aki a Héttorony alapító tagja volt. De írásai, könyvei, szavai velünk maradnak.       Bárányi Ildikó: CREDÓM [… Tovább]

Humor

Majd holnap, fiam…

Majd holnap, fiam… (30. ÉV – GYÖNGYLAKODALOM, a gyöngy a női szépség és jóság szimbóluma. )       Éppen ma van harminc éve,                              hogy egy boldog délutánon,                 tanúk és a násznép előtt                                     összeszedtem bátorságom…       Nem volt abban semmi [… Tovább]

Vers

VOLTÁL

Kép: Delacasse Bencze Erzsébet – Függöny (akril)           Te voltál lelkemben a csend, paravánom mögött a végtelen, szívem közepén a vörös, ecsetem hegyén a zöld. –   Homlokomon a redők, fejemben az őrület, csendünk szőnyegén az [… Tovább]

Vers

Mea culpa

Jaj, minek szültelek, miért ringattalak? Sebes melleimből vérrel szoptattalak,   Mária-mosollyal őrködtem a lépted, s jaj, fekete kezek nyúltak máris érted   s én megkésve jöttem: jégpálya lett az út, hiába hintettem fejemre a hamut,   nem szerettél élni – [… Tovább]

Vers

Jabba

    Ó, hogy szerettél, drága Bácsim! Könyvektől az elmúlásig. Házak tövén botorkálva,  kocsmagőzben diskurálva.   Lehettem mindenek nagyja, köménylevest főző édesanyja. Lehettél harmóniád koldustelevénye, vörös vérfröccs kellett csak ebédre.   Bánom, hogy kimartam a lábast, hipochonder voltam tisztaságban. Pedig [… Tovább]

Vers

Rózsafűzér

  Egy összekapcsolt révület a föld és ég között, amire fölfűzöd ügyed, egy Szűz Mária lelkület a létezés fölött, te morzsolod a gyöngyöket, tíz kis szem ujjadon, a nagy megállít, mint a rög, a Miatyánk meg összeköt, mint édes irgalom, [… Tovább]

Vers

Kendőzetlenül

 Színültig maradtál bennem, torlaszok és álmok között, lombnyi csókodtól fulladok, vágyunk egymássá ötvözött.   Egymagamban világítok, izzok elfojthatatlanul, végtelenbe röpít a fény, majd puha válladra simul.    

Karcolat

Élni akar

Már a tél végén elhatároztam, hogy az idén a terasz előtti keskeny kis virágágyásba tavaszt sürgető és hirdető fácskát állítok fel. Ehhez szükségem lesz egy vastagabb ágra, amit a még alvó kiskert közepében, jó mélyen leásunk a földbe. Stabilan kell [… Tovább]

Vers

Ma, tegnap, holnap

Fújt a szél tegnap is,tudtam letörnek ágaim,reccsenő derekam gyűrűinkalapált a fakopáncs,keresett bennem életet,de már nem talált.   Fújt a szél tegnap is,leverte álmaim vackor gyümölcsét,most tapossa lázas ifjúságérett éveim jó borát,nem bánom legyen az övék,akad még ágam s gyümölcsöm.   [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 33.

33.   Bibionéig az utasok zöme a fáradtságtól gyorsan álomba szenderült. Margitnak is sokszor előrebukott a feje, de abban a pillanatban már magához is tért. Éva a vállára hajtott fejjel aludt. Margit egyre csak azon gondolkodott, hogy a sok nem [… Tovább]

Karcolat

Egészen jól mesél

  Az ürge egyfolytában tizenhét órát loholt a vonat mellett. Szerencséjére gyakran megállt, néha órákig vesztegelt egy-egy állomáson, így be tudta hozni a lemaradásait. Mire odaért, újra elindult, ezért az ő futama folyamatosra sikeredett. Egy adott helyszínen, bár még folytatódtak [… Tovább]