Vers

Padon

Ülünk a padon karnyújtásnyira,nincs köztünk ismeretlen hajlat,csordultig teltünk,akár egy ásványvizes flakon.Délibábképzetem vajon mit akarhat?Aszalt szilvává soványodott létünk,épp úgy, mint két kicsi mellem,a ritmus is szabálytalan néha,ez az állandóság maradt fedetlen.Lehettem volna kedvesebb, mutatós, mint holtakon az ünneplőruha,valami egészen elkerülhetetlen,ostoba mámor,a  [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Ölsz vagy ölelsz?

Úgy száll fel az égre egy végtelen sóhaj, a remény füstjelzéseiből vacogva kiremegő óhaj, mint testből lett tétova angyalok, kiknek mind ugyanaz a dilemmája: Induljak, vagy még maradjak ott? – sóhaj, óhaj… dönteni kéne,mert így halmozódnak a képek, az érzések…Tudod, [… Tovább]

Karcolat

Söralátét

…várd vissza a vándorsólymot, hátha megjön…     Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset szólott, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is látszott a portáján — olyan rend, s tisztaság fogadta a belépőt, hogy [… Tovább]

Kisregény

A sorskönyv csapdájában 64. Nehéz döntés

Ünige lázasan készül átadni édesanyjának a karácsonyi meglepetését. Valahogy túléli az első találkozást “anyósával”, aki azt hiszi, “csak” barátok. Talán a szilveszteri bulin felvállalhatják a kapcsolatukat… Ám közeleg Enikő doktori disszertációjának megvédése is…   64. Nehéz döntés   Ünige egy [… Tovább]

Vers

hazám

    nőm szajhám szeretőm anyám   te mindig az leszel kinek ölébe fejem hajthatom még ha falakat dönt is le a vihar megült szokásjogot mos is el az ár és elégetik keresztjeinket az örökké (meg)feszülők   anyám szajhám szeretőm [… Tovább]

Vers

Újságpapírban

    Beleragadtam a hajnal szavába, újságpapírba rejtettem testem, lábamon a föld tudománya, fejemen az időjárás lüktet csendben. Decemberi szél ostorozott ércként, összegyűrve dobált neki a palánknak, Minden ólom mely melegített eddig, könnyezve hódolt oda a halálnak. Csend, boldogság, égi [… Tovább]

Vers

A semmi jussán

Nem kergetem a rohanó időt Vadakra ostort se pattogtatok Nem révedek a régmúltra vissza Sorsnyi elégtétel hogy még vagyok  Nem ébresztenek dőre ábrándok Csalódni többé nekem nem szabadMúlthoz már jövőhöz még nincs közöm Enyém a ma gondja mely rám szakad  Megállt az idő kiszáradt a [… Tovább]

Vers

Psycho

Pat Bateman – Amerikai Psycho     Az eszmék ócskapiacán Céltalanul lődörgünk Makulátlan ruhák alatt Josef Fritzl És Pat Bateman Őrülete rejtőzik   Nincs kegyelmi pillanat   A felesleg iránti vágy Leküzdhetetlen   – Minél zabolátlanabb a bűn A számonkérés [… Tovább]

Vers

Végtelenné lettél

Ma végtelenné lettél bennem,mint a csendületlen szavak,amiket hozzád cipeltem,hogy válladon roskadozzanak,mert elmondani nekedolyan fontosak.Aztán egy se maradt,sem a “jó volna”,sem amitől úgy rettegek. Faggattalak, kérdeztelekminduntalan,míg nem maradt szó, gondolat,mi nálad lehetne fontosabb.Parányi sejtjeidet magamba bújtattam,fehér volt a hajnal,fehér arcunkra legyintett.Az [… Tovább]

Vers

Egyfajta

  Mint  szőlőmunkás  kapája  durva  nyelével  –  kinek,  mikor  végre  beérett  az  újbora  – akkor  sem  olyan  nehéz  egyedül  maradnom,  ha  már  körülrajzik  számos  ivócimbora.    Nem  nyűgöz  le  a  világ  ( eleje,  se’  vége ) egy  senki  vagyok  és  [… Tovább]

Vers

Egyszerűbb

  Itt vagyok, már vén fasz. Azt se tudom, hol vannak a zoknik, a csekkek, mikor kell leolvasztani a fricskót, kinek mikor van a szülinapja, hogy kell mosni és mikor, és mikor kell kitenni a kukát. – jó, a kazánt [… Tovább]

Vers

Hófehér ajtók

  Hófehér ajtók, hófehér ágyak, zaklatott fények űznek, biciklid vágtat, ijedt hangok az úton, szobádban csend, kórházi kórkép int kint, félelem   idebent, akkor arcodra simul hűs arca, ez ad békességet, csak egy pillanatra,  megáll a toll, és megáll az [… Tovább]

Novella

Zarándokok

Szinte részükké vált már ez az évődés, hiszen évek óta tartott már…     Recsegő hídon kelt át a lány. Tombolt a hőség, a rekkenő melegben, a folyón apró ágak úsztak. Útja messziről vezetett idáig, a hideg télből, a zölden [… Tovább]

Vers

Szemet takarva…

saját fotó     Reggeli ébredés gyermeteg fejjel, álmokat kergetni nyitott szemekkel, tükörbe nézni csak szemet takarva valóra váltani, s jobbat akarva.   Elszálló szép szó, a gondolat marad, álmos szemekkel csak nézni a falat. Az első kávé egy utolsó [… Tovább]

Karcolat

A játék

Késő délután a Nap épp elköszönőben egy felhő mögül visszatekint, sugara nyújtott árnyakat rajzol az őszi bokrokra. Keskeny úton igyekeznek a kapu felé, akiknek mára már elegük volt a színes programokból. Halkan beszélgetnek, itt-ott nevetés száll fel, majd elhalkul a [… Tovább]

Vers

Szárazdokk

                                                           A víz illata, mióta eszedet                                                            tudod. Napjaid mégis part fövenyén.                                                            Peregnek. Lábujjaid között homok-                                                           szemek. Néha feltűnik egy vitorla   [… Tovább]

Kisregény

A sorskönyv csapdájában 63. Darulesen

Mindenki meglepetésére Ünige és Xénia kibékülnek…   63.  Darulesen   Boróka új szerelme nem kedvezett Ünigének. Ha a múlt évben szinte minden szünetben megkeresték egymást, az idén már barátnőjének „fontosabb” elfoglaltságai is akadtak az iskolában. Mióta Xéniával békét kötött, a [… Tovább]

Humor

Utó-pia

    Nem akartam ünnepelni, harminc év még nem a világ, mégis azt gondoltam este, nem elég egy csokor virág…   El kellene talán mennünk, olyat enni, amit régen, amikor csak udvaroltam, nem voltál a feleségem..   Sétánk végén, megleptem [… Tovább]

Vers

Egy mondat margójára

Szeretettel Z. M.-nek Szépen öregszel – mondtad. Múló, árva pillanat. A bőr alatt valamennyi fáradt, sárga zsírréteg, s kívül az, amit éltem, barázdált időtanú. De ott, legbelül, ahol se tér se idő, minden együtt van, és összenő. Így érik lassan [… Tovább]