Böröczki Mihály - Mityka : Kotlós

Nyomtatás

Úgy négy-öt tojás fölé tollasodtak,

a tyúknyelv kot-kot dallamába fogtak,

s a lelt fészekbe, mint kik odanőttek,

a nagy időre előpihenőztek,

így kezdte tavaszonta egyik-másik,

az első tyúkból itt maradt akármit,

mind lemondott a megszokott világról,

a napi egy szem tojáspottyantásról,

aztán az anyám szemrevételezte,

a darabszámot hozzá többszörözte,

úgy valahogy, hogy jusson egy középre,

s a többi móddal lapuljon köréje,

így indulózott a dolog, és teltek

a napok és a tojás-sárga lelkek,

s úgy jó huszonegy babusgatott nappal,

kicsiberésztek vékonyszálú hanggal,

s mert velük Isten engem is megáldott,

csak lestem azt a bolyhódzó családot,

nem intettek, de mégis megvigyáztam,

hogy ezidőtájt merre lép a lábam,

a kotlós dúlt-fúlt, majd húsz volt a gondja,

de kis csapatát szárnya alá vonta,

csak ennyi volt, de most, hogy visszanézek,

egy sárga rétnek látom az egészet.