Tóth Zita Emese : Alienating

 

 

Napszőtte fényeket

hasított fotonokra az árnyék,

és az eltört részecskéktől,

mintha semmit se várnék,

elfújom.

 

A pokol sokadik bugyrából nőtt ki a sötét.

 

Az átlátszó poháron átszűrődik a fény,

mint a remény,

ami mindig karmolja a szívérrendszert.

 

Nem lelt békét az ember a hámszövetek alatt.

 

Mégis ugyanabban a testben marad,

meztelen terül el benne a lélekparadoxon.

Nyílt lapokkal játszik,

mégis mindenki azt várja,

hogy valami meghökkentőt osszon.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 139 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.