Pásztor Attila - Atyla : Fölszállott a páva…

Nyomtatás

Fölszállott a páva Vármegye házára,

A szegény legények szabadulására.

Gyöngy a farka tolla, kékben a két lába,

Könnyeit hullatja széles e világra.

Könnyeit hullatja a földkerekségre,

Mert parazsat vetnek az élet-szentségre.

Gyűlnek a fellegek messzi tornyok felől,

Kőtemplomok sora ragyog kívül-belől.

S hull a Jézus vére sebes alkonyatra,

Van, ki megfeszül is, mégis megtagadja!

Kiknek szekérrúdja múlandó boldogság,

Az festett keresztet városon hordozzák.

Hegyvíz-völgyön járva bár a határt lépnék,

Hol a búzamagra Krisztusunk felvésték.

Vésték az angyalok s a teremtő bölcsek,

Hű szolgái Mennynek s Atyai erőknek,

Kiknek dicsősége az örök természet,

S e világ virágát őriző szent lélek.

Röpülj, páva, röpülj Vármegye házára,

A szegény raboknak szabadulására!

Szabadulására a föld kerekének

Megtartván az embert és az emberséget.

Röpülj, páva, röpülj mennyei Atyánkhoz!

Áldást kérni reánk, vagy sorsunk leáldoz…