Marthi Anna : Írásjelek

 

 

Nehéz annak, aki nem érzi át a

tiszta rímet. Ritmus a tett. Csibészen

kerüli a szabad verseket. Próza

hátterű lapokon betűszínészek.

 

Sok kisbetűt ellenek. Felkiáltó

jelek császármetszéssel fenyegetnek.

Bábák dolgoznak, anyák a hajlongó

kérdőjelek. Két vessző közti futást

 

néha egy pontosabb vessző ad tovább.

Nem ő a staféta bot; kötőjel von

nagybetűs öreg s hárompontos lurkó

közt párhuzamot. Végül  – úgy szedik-e

 

ráncba egymásért maguk – zàrszóként pont

jön: gyöngybetűiket kiteríteni…?

 

A felsorolás szaporább libaként,

dőltbetű pedig fél lábon vánszorog.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.15. @ 15:07 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak