csendembe takarlak lágyan
ordas zajoktól védelek
szivárvány-masnit kötök rá
mögé pingálok kék eget
szememmel simogatom le
homlokodról a gondráncot
mosolyommal varázsolok
bús éjen neked holdtáncot
két karommal fonlak körbe
világ baja ellen óvlak
vészesen fogyó valónkban
ne legyen rosszabb a holnap
dallamokkal bújok beléd
gondot űző énekemmel
én vagyok a belső zenéd
neked élő életemmel
