Tizenkét ember Jézusért,
már hallom a zenét,
tizenkét strófa utolért,
s tizenkét papírlapon ért
szúrt sebéhez az ég,
s az ember semmit sem tanul,
de megtartja a hit,
– pedig még háború az úr,
s a tövistüske újra szúr –
Szent Grál lovagjait,
Húsvét van, édes Istenem,
s az olajfák hegyén,
tizenkét imát sír a szem,
és földbe hajt a végtelen
a kereszt gyökerén.
