Tudod, nem privát élvezetből rugdosom
a hazugságokra betonozott konvenciókat,
miközben érzem minden egyes csontomon
és félem is a gyűlöletreakciókat.
Csak dühít ez a tevékeny ostobaság,
meg az okoskodó tehetetlenségem
’s, ha ember akarok maradni a basák
közt: be kell ismernem a vereségem.
Nna, de: nem meséken nő fel minden iskolás,
tudhatod te is, hogy nincs ez így jól,
és hogy minket csak a tervszerű gyilkolás
emelt ki a humánus állatvilágból
oda, hol már nincs is valódi ellenség.
Hát kreálunk gyorsan magunknak néhányat,
és kellenek új istenek is, hogy ünnepelhessék
( már, akiket a rajongás még meg nem hányat ).
Ám akinek kényes a gyomra, az válogat:
nem habzsol be kóstolás nélkül bármit,
inkább kerget agóniáig tartó álmokat,
’s elkerekedik szeme, mikor a halál rányit
– szerinte – váratlanul és kopogtatás nélkül
( ami tényleg felettébb udvariatlan húzás )
de addigra mindenki úgyis megbékül,
hiszen a balhét anno már elvitte Júdás.
Most még megteheted, hogy gőgösen elfordulsz,
és az ostobaság luxusát nem érted meg,
de majd ha akciós szeretetet koldulsz
azok közt, akik pótalamizsnákért térdelnek
híg mosolyba fagyva a hideg köveken,
míg halálhírnökként rezeg a kevély tamtam…
’S nekem is nyakamba hajítják a kivégzőkötelem
( ’s nem oldja fel, hogy én előre megmondtam – tam )
Az ítéletet régesrég megírták és ki is hirdették
szinte minden nyelven, szerte a világon
’s nem csak azoknak, akik Őt megérinthették,
mikor szamaragolt földre szórt pálmaágon,
de amíg a tébolyodottan tüzelő kapzsiság
karabélya a védteleneken üresre táraz:
hatástalanok az őszintének tűnő imák.
Mert egyszer élünk mi is ( és ez már az ).
Legutóbbi módosítás: 2014.03.20. @ 20:20 :: Schifter Attila
