Illusztráció: Kovács Beatrix
Elek lába libeg-lobog,
madárcsapat robog, forog,
repül Elek, szeme kerek,
boldog fénnyel játszva nevet:
Olyan jó a repülés, magas
fák közt szédülés, talpam
alatt felhő úszik, felettem
a szél melegszik.
Felhő hátán, hű, hahó!
Ez ám a vidám űrhajó!
Sok fura, apró társát látva,
ki saját lábán ténfereg,
ő inkább csak szállva
száll madárcsapat alatt
lágyan, szédült mosollyal
arcában. De most jön a bús
fordulat, a madarak sem
szamarak! Hamar elfárad
a had, így Eleknek landolása
biztos, mint a trombitája.
Trombitája, füle, ó!
csapkodva száll, hangja
szól: Olyan jó a repülés,
madarakkal rezdül, és…
– Csivitt, csivitt! – csacsognak
a szürke szárnyú madarak,
leteszünk itt, vár a föld,
szebb lesz ott lent a jövőd,
utazhatsz legközelebb,
ha megváltod a jegyedet.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Vajdics Krisztina
