Míg hangod nélkül törvényes álmaimban ringok,
léptedbe süpped a fuldokló fény,
ujjad csöndjétől hidak omlanak,
te földporából átkomponált díszes tünemény.
Csattogó éveket űz a homály,
mint délnek tartó madárraj, költözik az idő,
de te megmaradsz az összes félmondat méhében,
atomrácsú sorsunk ma összenő.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.01. @ 22:47 :: Serfőző Attila
