Amikor szóltam, akkor nem kellett volna
És akihez szóltam,
Ahhoz nem kellett volna,
Hisz egy tábornok
Ha háborút akar
Tudja, a szándék: parancs,
Még ha tőmondatban szól is.
Egy fegyvergyárba álmodtam magam
Ahova a távolból behallatszott, amint
József Attila Flórához szólt:
„Flóra, csináljunk gyereket,
hadd vessen cigánykereket”
Scheiße!
Méghogy gyereket?
Háborút!–ordította
Wolfgang Borchert
Olvasókönyvbe való történetéből
Előlépő tábornok.
De rögtön feltűnt
Egy nyelvészszakos nő,
Aki ugyan nem volt katona,
De hátat fordítani
Nálamnál jobban tud
És közbeszólt:
„Tábornoknak gyároshoz
Még egy magyar álomban is
Nyomatékosan kell szólnia.
Valahogy így:
Csináljunk háborút!”
Scheiße!
Ez aztán a nyelvész!
És milyen igaza van! – látta be a tábornok
Krupp! Lépjen elő!
Az ágyúkat maga gyártja majd!
És nyomban tarkón lőtte azt a gyárost,
Akihez nem elég nyomatékosan szólt.
Én pedig még a REM fázisban
Megszöktem
Az okos-tojás-gránátokkal
És az ilyen-olyan „csináljunkokkal” teletűzdelt
Aknamezőkről.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 19:02 :: Schmidt Tibor