Az vagy, akivé a pólya és a szemfedő
között a magad erejéből tudtál válni,
mint boldogságodat eladva szenvedő
( átoklencsékért, még, ha csak egy tálnyi )
’s már nem leled meg hited a vallásokban,
nincs, mit jobban utálnál a hamis pátosznál,
melyre bizakodó szíved mindig feldobban,
de végül rájössz – a sátánhoz imádkoztál.
Engem hozzátok régóta semmi sem köt,
hiszen csak úgy ítéltetek el, korai halálra
mint a világtalan, fölös macskakölyköt:
magabiztosan, önhitten, felettem állva
’s úgy tartottátok, hogy az ilyenből lesz,
aki egy gyűrűért, éjjeli sikátorban késel
és nem akad egy sem, ki majd megkönnyez
( így ti is elintéztetek egy kézlegyintéssel ).
Ma már tudom, senkiben sem csalódtam,
csak egyszerűen megismertem másokat,
másképpen bánok az álmokkal ( óvatosan )
mert a beváltatlan ígéret egy darab kárhozat.
Most szánalmasan játszod a szentségest
– látod; a dogmáid ellen már nem lázadozom –
pedig, eddigi próbálkozásaidhoz képest
is túl magas volt a toleranciahányadosom.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.18. @ 17:43 :: Schifter Attila
