Neogrády Antal : MOST

 

…hát akkor most!

 

törjük fel a csend tartalék burkát

akkor is ha véres cserepek hullnak..

 

fázol?   

 

halálos tenyeremben

kalácsot és kandallós békességet hoztam

szerelmed mákszemnyi  ígéretéért

 

pillants le rá!

íriszedbe akkor is belelátom

megkövült szerelmeid olvasztó égetését

 

akard!

 

és én ezerszer akarom vissza

alig hallható gyorsuló lélegzésedet

és elkezdek kötődni hozzád.

tekintetedből építkezek

nem hullámzó melleid halmát kívánom.

 

moccanjon a teremteni akarás dobbanása

jöttödre holt tárgyak kezdjenek újra élni

kezdd el a lelkemet kicserélni

rajongó

 huncut

 kölkös kamasszá!

 

aztán egy halvány butuska csókot

odanyomok a füled mögé

s elindulok válladon lefelé

vénád szívószálán elidőzve

nyelvem hegyével

mint az óriás műlesiklás

lesiklok a csuklódig

szeretőzve.

 

légy az enyém…

 

nem

ez nem fontos!

tartozz hozzám vállalj föl engem

hogy az égig lángoljon szerelmem

s mosolyoddal induljon a nap

mint a hatalmas költő szerelmét:

akard kívánd

hogy látva lássanak!

 

Legyen szerelmed visszavonhatatlan,

s mikor két sós bővizű patakban

csurog a két melled közé a könnyed,

engedd, hogy a cseppeket elkísérjem!

ne fürödj meg!

annyit csak meg kell érjen,

hogy amikor a köldöködre érnek

beszívjak  mindent

amit belőled érzek.

azt akarom bátor szerelmi joggal,

játszhassak bővérű klitoriszoddal

kemény játékkal

mint a jég verése

szemed tüzében lássam

hogy kevés-e

 

akard szavakkal

sikoltva suttogással,

keményre vert farkammal

akard akármi mással

 

csak a szerelmet

ne engedd kihunyni

betakarlak

hagylak aludni

kisimítom a hajat a szemedből

s eloltom a villanyt

szeretetből

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.28. @ 14:29 :: Neogrády Antal