Lucskai Vincze : Vitustánc

egy Ulysses hallucináció taréján …
csak Joyce rajongóknak

 

                egy  Ulysses hallucináció taréján

                csak Joyce rajongóknak

csontváz síneken döcög az éj

                csontváz sminkjén szivárgó fény

                lidércfény villog

zöld és piros

piros és zöld

                veszettül jelző

vészjelző

csattog a villamos kitérő

réz hógombóc üget

                krátermély ostyán

gyermekhad nyalogat

                ki tér ő

sok nő s férfi  civakodva

                és egy idióta

csak röhög

aiaié szigetén faragott nyoszolyán

kirké enyeleg

                éjnő ő

                kéjnő

bella bello bellissima

                bordélyházak kéjhomálya nyöszörög

az apróra morzsolt nyavalyák porát

hinti az éber

                némber a gyülekezetre

molyhosbak ökörfark pöfög

                virág ő

                higanygőzben poroszkál

                                egy fakó dagerrotípián

nevem virag lipoti

                szombathelyről

gyí te fakó gyí te szürke

gyí két lábam fussatok

olyan áldott két csikó ez

egyik sem kér abrakot

morbus vinocus

                az ópapa monoklis hippogriffel paroláz

kajánul vigyorog ugrásra készen

                egy fekete lyuk peremén

                tán szomjas kályhacső

és felönt a garatra

camera obscura

                képzelgések ura

mélyén két lámpabél srófolja magát agyon

                extázis hangon

                nyikorog

petróleum pislákol és

                szikrázik még egy utolsót az értelem

                sercegő lepke szárnyakon

                                vakon

főnix a lángokban

hála az égnek

                izzó kéjnek

királyi szabadalmazott lopójáték

                sorsjegyek

összegyűrt papír zaját vasalgatja egy gnóm

silabizálja szerencséjét

                majd elbiceg

roston sült birkavese húgyillata

                lengi be a nyüzsgő sikátort

egy tetőtéri ablak a járdára öklendezi

                a vacsora maradékát

                                liccsen  

                                loccsan

odaadtam mollynak

örült is a holminak

                hangfoszlányok a kandeláberek búbján

a kacsapöcsenyét

a kacsapöcsenyét

és ismét a sirályok kurtán furcsán

                                rekécs

                                rekécs

az apróra morzsolt nyavalyák porát

még mindig hinti az éber

                némber a gyülekezetre

Legutóbbi módosítás: 2014.02.08. @ 15:18 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...