Elnézte a csíkos inget a férfin. Kávészín. Nagyon jól áll a zöld szeméhez — mosolyodott el.
— Alulról felfelé vagy felülről lefelé csíkos? — kérdezte.
A férfi mellé lépett és egy könnyű csókot lehelt az ajkára.
Lehunyta szemét és forró viszonzást várt. Nem csalódott, a csók íze átjárta testét-lelkét.
Szorosan belebújt az ölelésbe. Hallotta a férfi gyorsuló szívverését. A gombok között benyúlt az ing alá és megcirógatta a mellkasát.
Kacagott, amikor a férfi összerezzent az érintésre. Élvezte, hogy ilyen hatással van rá. Lassan elkezdte kigombolni az ingét. A férfi megfogta a kezét, szaporábban vette a levegőt az átlagosnál.
A lány tudta, a tűzzel játszik, de nem bírt ellenállni a kísértésnek. Munkahely az munkahely, hallotta már többször, de most itt, igen, itt akarja ezt a férfit.
Délidő van. Nincs senki az épületben. Megfogta a kezét, és egy használaton kívüli iroda felé húzta.
Hirtelen megállt és felkínálta az ajkát.
Nem tiltakozott. Hosszú szenvedélyes csókban forrtak össze.
Nem szólaltak meg. A szemük beszélt helyettük. Már nem volt kérdés.
Lassan, majd egyre gyorsabban elkezdték egymást vetkőztetni. A ruhadarabjaikat egy székre dobálták. Nem hajtogatták össze, nem törődtek vele, ha összegyűrődik.
Simogatták és csókolták egymást. A vágy kielégülést kívánt.
A férfi felfektette az íróasztalra és ajkával végig járta a lány egész testét. Szabálytalanul lélegzett. Tudta, nem bírja soká, de azt is, első a lány. Látta az arcán, már ő is akarja, hogy eggyé váljanak.
Egy csók, és beléhatolt…
Együtt hullámzott a testük, halk sikoly és egy pillanatra megállt az idő körülöttük. Az ölelésben megnyugodva várták, hogy lélegzésük visszaálljon nyugalmi állapotba.
Összenevettek. Egy utolsó simogatás. Apró, becéző csókok.
Gyorsan felöltöztek.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Lejárt az ebédidő, megérkezett az első kolléga…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Lénárt Anna
