A céljaimhoz új esély a léted –
Amerre jársz, a rét virágot ád,
A tó felett ha száll az angyalének,
Te vagy ki érti biztató szavát.
És én – ki vágyom zárszavát a télnek,
Amint aszály után a föld esőt –
Tudom, ha hívsz örökre véget érnek
A kútbanéző búsuló idők.
Csak állj elém és én elébed omlok,
A múlt ködébe vesznek mind a gondok
És meg-megáll a vágtató idő –
S ha ránk talál a hajnalóra pírja,
S a vágy szavát az értelem csitítja;
Türelme ágán bíbor rózsa nő.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Lajtai Gábor
