Várok, mint akit megbíztak, csendben,
ahogy a fájdalom vár sebzett szívben.
Lüktetek, mint lidérces éjszakán
milliónyi szentjánosbogár.
Állok itt, mint akit megbízott Isten,
ahogy a régi óra megáll a zsebben.
Vér nélkül hogy a szív leálljon,
mint akinek a dolga, hogy rád várjon.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.18. @ 17:42 :: Éles Attila
