Vissza térnek e még a fecskék,
amikor a tavasz lengeti újra
a nyitott ablakok rojtos csipkéit?
Ha lassan kiszáradnak
a lábnyomainkban ringó pocsolyák,
fészket hogy tapasztanak majd?
Talán elfeledik
a házunk ereszalatti
régi rejteket…
Magasba nézek,
fekete varjak keringenek.
Hangjuk visszhangzik.
A nap a széllel üzen,
minden rendben.
Aranyeső ága hajamba kapaszkodik.
——————
Álláspontom szerint, ami vagy rojtos valami vagy csipkés, a csipkén tán lehet rojt, de a rojton csipke?! A középső rész a fészektől indulva meglehetősen elkent, ha nagyon akarom, se tudom magamnak úgy tagolni, hogy könnyedén végigszaladjak rajta, bólintva: igen, értem. Talán, ha központoznád… talán…
„csak fekete varjak” – Ide minek az a csak?! Akkor kell a csak, ha ki akarjuk emelni a fontosságát, most csak a fekete varjak keringenek, a fehérek, a rózsaszínek és a sárga kockásak nem.
A nap-szél összefüggés se világos.
Az aranyesőága nyilván aranyeső ága akar lenni.
Hát… kicsit újra kéne gondolni.
Megpróbáltam, átgondoltam…
Kozpontosztam, nemtom helyesen e?
A rojtos csipkénél nagyon igazad volt Ilcsikém, átjavítottam…
Az aranyesoágat azt hittem egybe kell írni, nem mutatta a helyes írás elemzó sem, hogy kulon kel, bocsánatot kérek…
Szép hétvégét Ilcsikém! 🙂
——————
Szépet neked is, Etkám, azonban a pocsolyák nem tapasztanak fészket, ez szinte bizonyos, pedig ezt írtad. Az előzőekben nem tértem ki mindenre, azt gondoltam, ellapozzuk, de ha akarod, hát nézzük újra. Hangjuk visszhangzik. Persze, hiszen a kinézetük nem tud. Szóval ez itt nagyon sántácska megfogalmazás.
akkor hagyuk…s bocs ha nem értettelek meg elsore….:-(
Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 19:25 :: Dvorák Etela