George Tumpeck : Hideg vacsora

Nyomtatás

Pattogó tűz szikrákat szór az égre,

messziről látszik izzó sárga fénye.

Hajnalra kihűl, hisz hideg volt az éj,

csak a szél susogja csendben — ne félj!

Ha volna Isten, én biztos mondanám,

nem érhet semmi baj, hisz itt van anyám.

— Az ördögi kacaj és fekete árnyék —

egy üveg bor és őszülő halánték.

Ez maradt nekem és néhány régi emlék,

üres szavak, magányos, csendes esték,

egy hideg vacsora, egy felborult pohár,

csonkig égett gyertya, csendes félhomály,

elszáradt virág — arcra fagyott mosoly,

lerágott csont körül a kutya kóborol.

Vita a visszhanggal, csak lesütött szemmel,

világot váltani őszinte szeretettel.