Évtizedek mélyéről bújt emlék
s egy réges-régi decemberi este
köszönt felém: most kisfiú lennék,
ki gyerekként a karácsonyt kereste.
A kamrában egy nagy-nagy kosár mélyén
botlott ujjam zizegős papírba,
olvasni már hamar megtanultam,
mégse hittem: enyém, pedig rá volt írva.
Jó volna még olyan kíváncsiság,
a kamra, meg a kosár, s a december!
Az idő úgy törölt el sok-sok évet,
mint leégett gyertyát olt ki az ember.
Advent táján elhalkul a szél is,
régi dalt dúdolok, csendes-szomorút,
én viszek majd ajándékot eztán:
havas fenyő helyett fenyőkoszorút…
